14 május 2018

Fotózás story

Akik régebb óta követnek, azok tudják, hogy időnként hivatkozok arra, hogy nem fejeztem be kamaszként a Fotó szakot a Kisképzőbe (Képző-, és Iparművészeti SZKI). De azt már ritkábban ecsetelem, hogy miért is nem?... Nehéz volt beismerni még magamnak is, de megfutamodtam a kihívás elől. Röviden annyi a történet, hogy míg az Általános Iskolában, többnyire jól teljesítettem a versenyeken és biztosan érezhettem, hogy az élmezőnybe tartozok a művészeti és rajz "tehetségemmel". Addig a Kisképzőben, azt vettem észre, hogy minden osztálytársam kivételes tehetség. Nyilvánvalóan, hiszen csak erős rosta után lehetett bekerülni. Én pedig nem voltam az önbizalom bajnoka. Kudarckerülő magatartást választottam és inkább a "letojom", meg a "bele se kezdek" és az "engem ez nem érdekel" vezényszavak mögé bújtam. Az úgyis vagány... Nem?
Ezért rögtön egy év után iskolát is váltottam... És itt követtem el életem egyik legnagyobb hibáját. Nehéz ezt beismerni, de mindig is tudtam, hogy azt akkor ott nagyon elszúrtam. Egy olyan lehetőséget szalasztottam el, ami az én érdekeimet és érdeklődésemet táplálta volna. Persze ezt akkor nem ismertem volna be soha... Utána az összes iskolában rosszul éreztem magam. Nehéz is volt bennük evickélni... Nem éreztem egyik helyet se a magaménak. Csak a művészeti osztály zártam a szívembe.
Pár évvel ezelőtt sikerült magamban is megfogalmaznom, és beismernem végre, hogy mi is történt. Ugye az már nem titok, hogy kb. 5 éve fotózgatok. Főleg a gyerekeimet és leginkább életképeket szeretek fotózni. Úgy érzem ebben a szegmensben már tudok jókat lőni. A környezetem folyamatosan nógat is, hogy fotózzak. De én úgy érzem, a gyerekeken kívül nem nagyon tudnék mást JÓL fotózni. Ez olyan kb. mint az autók. Azért mert tudsz vezetni, még nem tudnál rallyzni, vagy forma 1-es autót vezetni. De lehet egy hegytetőre feljutás is megedzene, vagy egy éles kanyar, vagy az esős, esetleg a jeges út... Hát pont ilyen a fotózás is. Rengeteg területe van és mind más-más készséget, tudást, rálátást és rutint igényel. A gépparkról ne is beszéljünk. Egyébként amikor még nem értettem hozzá semennyire, olyan illúzióim ringattam a fotózásról, hogy "a nagyon drága gépek biztos mindenre jók". Aha... Megint hozhatnám a példát, hogy mit vársz az autódtól? Biztonságot, erőt, gyorsaságot, kényelmet vagy terepre kell? Mindegyikre mást mondanának... Szóval nem eszik olyan forrón a kását...
Évekig elhatárolódtam attól a gondolattól, hogy én hivatásként válasszam a fotózást és mélyebbre ássam magam. Talán a múlt lelkiismereti árnyéka miatt, vagy féltem az újabb kudarctól. Nem tudom. De itt a 2018, amivel ezt a gátlásomat is átlépni készülök. Idén beiratkoztam egy fotós iskolába és azt vettem a fejembe, hogy igyekszem mindent kitanulni amit csak lehet. Megpróbálom magamnak is bebizonyítani, hogy képes vagyok rá! Megpróbálok a lehető legtöbbet kihozni magamból. Megpróbálom helyrehozni a múltban elkövetett hibáimat. És ez nagyon jó érzés... Remélem sikerül. :)


Hozzam majd a próba munkáimat, amiket "házi feladat" gyanánt készítek?

Jelenleg az új témakör amibe belekóstoltam (alig három napja 😅) az a Makrófotózás. Nagyon tetszik. Szeretnék majd többet fejlődni ezen a területen is.






14 február 2018

Tini nindzsa jelmez • DIY


Minden évben várom a farsangot, mert szeretek jelmezeket készíteni. Szeretném azt hinni, hogy a házilag készült jelmezeknek még mindig megvan a maga bája és árad belőle a szeretet. Arról nem is beszélve, hogy a készülődés alatti idő is minőségi időnek számít (szerintem) és remélem, szép emlékként fog élni bennük majd felnőttként is. Valamint annak is nagy jelentőséget tulajdonítok, hogy nincs megkötés. Bármit választhatnak, amit csak szeretnének.
Idén "a barna hajú" Szuperhős Barbie és Tini nindzsa (Leonardo) volt a kívánság.
Rém fontosnak tartom, hogy ha már van egy kívánsága a gyereknek, akkor lehetőség szerint olyan jelmezt kapjon, amivel ő is elégedett. De azért nem csak ez a szempont, hiszen ha ez lenne akkor megvenném a boltban... :) 

A szempontjaim:
  • a karakternek a lehető leghűbbnek kell lennie. 
  • mi az ami teljességgel nélkülözhetetlen eleme a karakternek? (pl. teknős páncél, maszk, bőr övek)
  • "egyszerű, de nagyszerű"
  • hogy tudom megoldani legolcsóbban?
  • mi van itthon hozzá, ami csökkenti az árakat?

Általában igyekszem arra törekedni, hogy turkálós holmiból megoldható legyen az elképzelés. Mondjuk nekünk pont volt itthon zöld kapucnis pulcsi és nadrág is. Szóval erre már nem kellett a mostani esetben költeni. Viszont ha nem lett volna, akkor is a turkálóba megyek. Mondjuk így is, mert öveket viszont vennem kellett. Igen, nem szeretek sokat költeni (700ft volt). Meg amúgy is jóval környezetkímélőbb megoldás. Az övek ráadásul annyival élethűbbé teszik szerintem ezt a karaktert, szóval kihagyhatatlannak ítéltem.
Nem volt más hátra, mint hogy a páncélt is összerakjam... Festék és karton doboz is volt itthon (Igen! A karácsonyi ajándékok doboza milyen jól jön farsang idején ;)
De mutatom a videót, amiben láthatjátok majd, hogy Medi is nagyon élvezte, hogy részt vehet az elkészítésében. Egyetlen !!!! délelőtt alatt meg is voltunk az egésszel, próbástúl-festéstül-mindenestül!


Szóval így készült Medi "Leonardo" jelmeze. A legvégén már csak géz-szúnyogháló-függöny anyagot tekertem a csuklójára, valamint az ujjaira fehér washit ragasztottunk. De ezek is mind voltak itthon. A teljes jelmez ára, tehát nem érte el az 1000 Ft-ot

 

11 január 2018

Karácsonyi videó - RAP és répa lábak karácsonykor?




A karácsonyunk alkalmával most kivételesen nem fotóztam (na jó fotóztam, de nem sokat). Hanem inkább videóztam. Az elmúlt időkben nagyobb figyelmet fordítok a videózásra, mert az élményeinket sokkal jobban visszaadja. Nem ritkán gyűlünk össze a számítógép előtt, mert ráakadunk egy-egy régi videóra, amit hihetetlenül élvezünk visszanézni. A gyerekek pedig rendszeresen kérik, hogy egy-egy alkalomról zenés-videós mood videót készítsek. Nos, a decemberünkről is készült egy ilyen videó, amit fel is töltöttem a YouTube csatornámra (már régóta van, de most tudtam meg, hogy így kell hívni kérem...😅).
Igazából már leszedtünk és elpakoltunk minden díszt. A karácsonyi hangulat már rég nincs az otthonunkban. De akkor is jó visszanézni ❤

Van benne gyerekszáj, szeretet, család, vidámság... Ja és RAP is, meg répa láb... 😂



18 december 2017

Figyelmeztető üzenet (rosszcsontoknak)

Aki követ engem, azt tudhatja, hogy nálunk a december a karácsonyi manókkal telik. Ami szórakoztató, vicces, játékos formája a decemberi várakozásnak. Igen ám, de van amikor a játékos anyának a nevelésre is be kell vetnie a manókat. Ez a nap jött el nálunk a napokban. A fiam annyira kihúzta aznap a gyufát, hogy az éjszaka folyamán megszerkesztettem az alábbi "üzenetet" és másnap ez a Hivatalos figyelmeztető levél állt a manójának a kezében. A hátulján pedig kézzel írott üzenetet talált a manójától, amiben arra kéri, hogy fogadjon szót, mert Ő csak a fiamat szereti és nem szeretne máshová kerülni.

A manós csoportban volt pár anyuka aki örömmel vette volna, ha letölthetővé teszem. Tehát íme. Itt az én kis "figyelmeztető" levelem, kitölthető formában.

Egyébként ha esetleg nem fogadja meg a gyerek a jó tanácsokat a levél hatására, akkor a 2. pont is bevethető. Általában a gyerekek nagyon megszeretik a manójukat, ezért én azt gondolom, hogy nem kockáztatná meg egyik sem, hogy elveszítse.





26 november 2017

Karácsonyi manó levél - 2017

Idén annyi manós anyuka lett, hogy el sem hiszem. Gondolom a tavalyi, velem készített Vous.hu cikk miatt is, de rengetegen kerestetek engem manós kérdésekben. Ami egyben azt is jelenti, hogy sok kis gyereknek lesz vicces és mulatságos az idei decembere. 😇
Tavaly tettem már fel ide a blogra letölthető leveleket, úgyhogy azokat csak pecsét ügyileg aktualizáltam. Itt találjátok a 2017-es kiadásokat: Manó levelek

Viszont a facebookon múlt héten, feltettem a kérdést, hogy készítsek-e új designt az idén? Amire többnyire igen volt a válasz. Ezért neki is álltam, még a múlt héten az újnak. De ahogy az már lenni szokott, "anya tervez, beteg gyerek végez". 😅 Szóval nem tudtam befejezni időben és napközben, mert a gyerek nem láthatta, hogy min ügyködök... De most itt van és letölthető!
Az új design kicsit "gyerekesebb" és erre már előrelátóan, direkt nem tettem dátumos bélyegzőt. Így minden évben lehet használni. A levelek szövegezését teljesen üresen hagytam, hogy mindenki személyre szabottan tudja megfogalmazni a tartalmát. De azért egy minta kitöltést is mutatok a PDF végén, hogy én hogyan fogalmaztam meg az idei levelünket. Remélem tetszik az új levél. Ha nem, akkor a fenti linken megtaláljátok a régit is. Remélem, hogy mindenkinek tökéletesre sikeredik az idei manózás. Kívánom, hogy sok-sok vidám percet éljetek át a manó-gyerek párosokkal 💞 Ja és tudjátok, itt van a manós facebook fórum, ha esetleg ötletekre, vagy beszélgetésre vágytok a témában.






17 november 2017

Adventi naptár óra


Már évekkel ezelőtt rábukkantam erre az ötletre a Pinteresten. De eddig még nem jutottam a kivitelezésig. Mondjuk valószínűleg papírból lett volna a legegyszerűbb és leggyorsabb. De én időtállót szerettem volna, amit jó esetben a gyerekeim majd tovább örökölhetnek az unokáimnak ♥️ Meg, hát tényleg nem szeretném ha lerongyolódna egy-két év után. Szóval két választás volt. Vagy veszek egy óralapot és átalakítom, vagy készítek egyet saját magam. Az utóbbit választottam (szentimentális okokból).

Idén ugye beszereztem a levegőn száradó gyurmát (itt írtam az ajtóról amit szintén ebből készítettem), amiből több projektet is terveztem. Mint például ezt az Adventi Hóemeber órát, ami egy remek - és természetesen vicces - módja annak, hogy vezessük a gyerekkel, "hány nap van még hátra karácsonyig?"

Az elkészítése az egyszerűbbnél is egyszerűbb! Nyújtsuk ki a gyurmát és fogjunk egy akkora tálat (nálunk ez pl. egy nagyobb műzlistál volt) aminek a mérete megfelelő számunka az óra lapjának. Nyomjuk bele és vágjuk ki általa a kör alakú formát. Ezt követően a közepét szúrjuk ki egy tompa (pl. ceruza) tárggyal. Majd hagyjuk megszáradni.
Formázzunk orrot is neki. Ennek is ugyanúgy kinyújtjuk az alapját, csak egy sniccerrel, vagy egy vonalzóval megformázzuk a kívánt  formáját. Ennek is előkészítjük a "jancsiszög" helyét és kiszúrjuk még száradás előtt.
Száradást követően megfestjük az orrokat és a hóember pofiját is. Én a szemeihez egy csavar fejét mártottam fekete festékbe és így nyomdáztam (ezért maradt a fehér közepe ki). A szájának a pöttyeit egy ecsetnek a nyelével pöttyöztem. Az arcát kézzel festettem. Végül a számokat pedig nyomdáztam Scrapfellow bélyegzőkkel. Annyi csavarral, hogy a 6-át és a 24-ét kicsit nagyobb betűtípussal nyomtam, hogy kiemeljem a Magyar ünnepnapok jelentőségét. A legvégén pedig, a teljes száradást követően érdemes egy kicsit utána csiszolni egy finom csiszolóval az óralap széleit.

Az orrát majd egy jancsiszöggel fogjuk egymáshoz applikálni. Az orr típusát pedig majd a gyerekek találhatják majd ki. Ja és természetesen a manók hozzák majd. 😜


15 november 2017

Manó ajtó


Mint tudjátok, hozzánk idén már  4. alkalommal jönnek a karácsonyi manók. (Ha nem ismered a manókat, akkor ajánlom a Vous.hu-s interjúmat, valamint itt a blogon a többi írásomat a témában.) Tehát negyedik éve látom vendégül őket decemberben. Amely egyfelől jelenti azt, hogy a gyerekek imádják. Másfelől azt, hogy jó előre kell terveznem, mert a rövid távon megvalósítható ötleteket már mind ellőttem.
A manó ajtó már tavaly is tervben volt, de végül nem sikerült nekiállnom. Sebaj, most bőven időben kezdtem az előkészületeket.

Megmondom őszintén nem sok tapasztalatom van a gyurmákat illetően. Talán kisiskolás koromban agyagoztam utoljára, és kb. ez is volt az utolsó élményem amit a gyurmához tudok hasonlítani. Szóval mindenképp egyszerű megoldásokban kellett gondolkodnom. Így esett a választásom, a levegőn száradó gyurmára. Házilag nem akartam kísérletezni, mert fennállt annak a veszélye, hogy esetleg elrontom a receptet és földhöz vágom az egészet. Ami aztán ahhoz vezetett volna, hogy idén se lett volna ajtó. A süthető változat ugyanezen okból nem játszott.

Egy videós "tutorialban" azt mondták, hogy a KIK-es gyurma a legjobb, úgyhogy (nagy nehezen, szerencsével kísérve) beszereztem egy csomaggal. Neki is álltam...

Kinyújtottam a gyurmát, majd elkezdtem megdolgozni a felületét különböző eszközökkel (olló, szúrószerszám, sniccer...). A deszkák mélyedéseit pedig, egy vonalzóval hoztam létre.
Bevallom én nem vagyok valami türelmes ember, főleg nem alkotás közben. Egyszerűen elszáll az agyam az adrenalintól 😝 ezért is esik néha nehezemre fotókat készíteni alkotás közben, mert annyira kimozdít, ha jó képeket akarok készíteni, hogy nem haladok rendesen. Úgyhogy most is csak telefonos, gyors fázisfotókat készítettem (bocsi). Szóval, a helyzet az, hogy meg kellett volna várni a festéssel a száradást. De én úgy ahogy volt, pár órán belül le is festettem. Nem bírtam ki. Ha ti türelmesebbek vagytok, akkor várjatok. 😅 A fázisai a következők: sötétebb barnával fessük le a teljes ajtót (hagyjuk, hogy jól befolyjanak a mélyedésekbe!), és egy papírtörlővel töröljük le a felületét. Így csak a mélyedésekben fog a sötét szín megmaradni. A felső részt pedig valamilyen más barnával (de mindenképp világosabbal) fessük végig. A plusz hatás érdekében, érdemes az "árnyékokat" is megfesteni, az ajtó köré és a deszkák közé is. Itt kicsit mossuk be még a sötétebb színeket és a felületről se töröljük le olyan alaposan. Ha pedig megszáradt az egész, akkor egy finomabb csiszolópapírral érdemes még itt-ott megkoptatni a deszkák felületét.
Az ajtó peremét, az utolsó (formálható) pillanatban találtam ki, úgyhogy az eléggé esetleges lett, de engem nem zavart. Lefestettem a külső keretet először sötét barnával, aztán a felületét (köveket) arannyal festettem át. Az ajtó és a keret elé pedig még egy plusz elemet gyártottam, amit nevezzünk mondjuk "cukorka ajtófélfának". 



Ezt követően, amikor még lehetett belenyomtam a két kis kulcsot (tudjátok, a gyerekeknek készült kis lakatokhoz adják) amit lefestettem feketére. Ezek lettek a zsanérok. A kilincset pedig gyurmából készítettem hozzá.



Utolsó simításként pedig fogtam néhány chipboard levelet és készítettem belőlük egy kis koszorú szerűséget. Erre került fel a tábla is. Legeslegvégül pedig egy kis csillámport is kapott az ajtó teteje, hogy jobban "üljön" a varázslat.
Az egészet pedig egy kis dobogóra fogom applikálni (lépcsőkkel), de az még hátra van.


Ha belevágtok a manózásba, akkor ne feledjétek, hogy a blogomon találtok LETÖLTHETŐ levelet hozzájuk.

28 szeptember 2017

Mihály napi vásár(fiai)




A Mihály napi vásárra,  tavaly is készültem, hogy támogathassam a bevétellel az osztályt. Talán még emlékeztek, hogy textil tököket varrtam (itt találod a cikket róla), ami nagy sikert aratott akkor. Idén is kitaláltam pár apróságot a vásárra. Ilyenkor igyekszem olyat készíteni (és olyan áron) amit még én is megvennék. Idén agyag virágkaspókat, fakanalakat és parafa alátéteket festettem. Mindet az ősz és a halloween jegyében. Így születtek, a denevérek, tökös pofák és a madárijesztők :)

Felhasználtam: 
  • Virágkaspók (agyagból)
  • fakanalak (3db/csomag/290Ft - Kik)
  • parafa poháralátétek (6db/csomag/180Ft - Kik)
  • Jól fedő akril festékek, 
  • fekete és fehér filc, 
  • fekete karton(+ragasztó),
  • maradvány szalag darabok (opcionális), 
  • madzag (opcionális),
  • száraz díszfűvel (opcionális).


19 szeptember 2017

Fehérvárcsurgó

Minden ősszel, - amikor már csak, a suli/ovi utáni délutánok jutnak a családnak - fogjuk magunkat, és random MINI kirándulásokra indulunk. Ki kell használni a tél előtt az összes világos délutánt, a napsütést, a tiszta levegőt és a kék eget. És persze a lényeg, hogy kicsit együtt legyen a család. Még ha csak egy-két óra is jut az esti rutinok előtt.
Van, hogy erdőbe, vagy tó partján, esetleg cukrászdába, vagy épp egy hegyoldalba kötünk ki. Rendszerint az indulásnál még mi sem tudjuk, mi lesz a cél. Hagyjuk, hogy vigyen minket a "flow".
Így történt ez tegnap is. A suli/ovi után gyűjtöttünk egy nagy kosár gesztenyét (ezt majd a héten viszik be a gyerekek). Majd apát bevárva elindultunk az orrunk után, előre. Végül Fehérvárcsurgón kötöttünk ki. Lementünk a tóhoz, aminek a hangulata teljesen magával ragadott minket. Vagy nagyon klassz napot fogtunk ki, vagy felújították (egyáltalán nem ilyenre emlékeztem), mert nagyon kellemes volt az egész part. Gyönyörű volt, ahogy a zöld, algás (vagy békanyálas?) víz a partot érte. A csónakok ahogy kikötve álltak... Bár borússá vált az idő, mire oda értünk azért így is páratlan hangulatot árasztott az egész hely.
Gyűjtöttünk kavicsokat, botoztunk, ugráltunk, fogócskáztunk (apa jól megkergette a gyerekeket :)), kagylókat találtunk...
Mindenki elégedett volt a nap végén... 💕



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

top social