18 április 2017

Szennai locsolás & Kéthelyi tojásfa

Évek óta nagy vágyam volt, hogy láthassam a hagyományos locsolást húsvétkor. Budapesti lányként, nekem már egész korán (talán 10 éves koromra) kihalt a locsolási "szezon" és addig is csak a szűk környezet vette a bátorságot a locsolásra (rokonok és szomszédok). Csak hallottam arról, hogy vidéken micsoda locsolásokat rendeztek. Mondjuk kipróbálni akkor és azóta se kaptam kedvet, de látni szerettem volna. Idén végre sikerült eljutnunk családilag Szennára, ahol egy aprócska skanzenben volt lehetőségünk végignézni ezt a régi hagyományt. Éppen időben, 11-re oda is értünk, amikor is megindult a legénysereg a pléhvödrökkel. Az első háznál sajnos nem jutottam elég közel az eseményekhez, de a harmadik háznál már igyekeztem jól helyezkedni, hogy sikerüljön lencsevégre is kapni a locsolást és a körítést is. Mondjuk a csajokat nagyon sajnáltam. Jó adag bátorság kellett hozzá, hogy ezt bevállalják. Az egyik lány, mikor várták a fiúkat a vödrökkel, meg is jegyezte, hogy naná, hogy most kell beborulnia az égnek, amikor ők jönnek... 😅
Amúgy a ruhák és a környezet abszolút csodás volt. Tényleg elhittem, hogy egy időgéppel a régmúltba járhatunk. Ráadásul, azt nem mondom, hogy nem voltak sokan, de megugorhatatlan tömeg se volt, úgyhogy családostól ideális programnak bizonyult.
A végén alkalmat kerítettek a legények és az asszonyok (vagy menyecskék? nem tudom mi a hivatalos megnevezésük) is arra, hogy táncba hívják a vendégeket. Így Milával ketten táncoltunk is egy kicsit velük. Amíg a Medi és Apa kalácsot, csokit és sajtokat vettek a kerítésen kívül.


Szennán megéhezve, Kéthely felé vettük az irányt. Egyrészt hogy egy ottani csárdában jóllakjunk. Másrészt pedig megnézni a híres tojásfát. Ami tényleg elképesztő impozáns látványt nyújtott. Pedig odafelé attól féltünk, hogy majd nem találjuk... 😅 Hihetetlen mennyiségű tojás volt felaggatva a fára. Megsaccolni se tudnám, de gyönyörű volt. Olyan vidám hatást keltett, hogy azonnal megkedveli mindenki a Húsvéti ünnepeket 👌 Jövőre szerintem marad ez a kirándulás tematika, mert ez így nagyon klassz volt. 💜


A mellékelt képeket vegyesen, tükörreflexes géppel és telefonnal készítettem.

09 április 2017

Jó úton...

Az megvan, amikor folyamatosan csak gyűjtöd az ötleteket, hogy "majd ezt is megcsinálom, meg azt is megcsinálom". Aztán tetézed a terveiddel, hogy "ez de jó, majd holnap nekiállok"
DE  SOHA  NEM  JUTSZ  A  VÉGÉRE  EGYIKNEK  SE?!  
 És csak gyűlnek-gyűlnek...😓

Éveken keresztül csak halmoztam a sok "elvégzendő feladatot". Nem csak ötletekben, hanem mindenben. Tipikusan az az ember vagyok, aki álmodozik és ábrándozik. Szép házról, szép berendezésről, nett környezetről, rendezett kertről, szelektív hulladékgyűjtésről, gyönyörű alakról, csinos külsőről, kreatív ötletekről...stb. Csak épp, valóra ritkán váltottam valamit... Kifogásokat ellenben, futószalagon gyártottam magamnak. Bár ezt már csak utólag látom.

Nem igazán tudom megmondani a nulladik pontot, de azt tudom, hogy úgy éreztem, fulladozom. Az egész hétköznapi létemtől. Valamiért, nem voltam boldog. Ezáltal kiegyensúlyozott se. Zavart a sok megvalósításra várt álmom, és tervem. Ezek pedig folyamatosan belső konfliktusokat okoztak bennem, amikől ingerültebb és egyre frusztráltabb lettem. Tudni kell rólam, hogy tipikus "káosz nő" vagyok. Nem vagyok rendszerezett, szinte semmiben. Rendetlen és trehány voltam. Simán aludtam napokig a rendetlen és koszos lakásban akár... Szégyen, de tényleg így volt. 🙈 Viszont, amikor az alkotósarkomat nagyon tudatosan, a letisztultságra, valamint praktikusságára alapozva megterveztem és berendeztem. Rájöttem, hogy számomra KELL, hogy mindennek egészen konkrét helye legyen! Mert ha ez van, akkor nem nehéz rendet tartanom. És ha rend van, akkor sokkal könnyebb koncentráltan haladnom előre, és a terveimet megvalósítanom. Arról nem is beszélve, hogy milyen felszabadító és nyugtató, a tiszta, rendezett környezet. Basszus, hogy ezt 30 éves koromra kellett nyugtáznom... Hát hülye vagyok én? 😅 jó, tudom... 😂
Amikor ezt felismertem akkor rájöttem, hogy a házunkban lévő sok-sok-sok tenni-, és javítanivaló az elsődleges ami nagyon zavar. Már szinte komplexusaim kezdtek lenni tőle. Olyannyira, hogy vendégeket se szerettem hívni. Igazából nem is nagyon hívtam... Ronda volt a kerítésünk, a házunk, a kertünk, és a berendezésünk szedett-vedett... Az ablakok ócskák... A belső festés is botrány volt... Mindig nevettem is, amikor olyan visszajelzéseket kaptam blogolvasóktól, hogy biztos "született feleség" életet élek... Aha, persze! A környezet ahol élünk, ugyan lehetne "lilaakácköz" csak épp a mi házunk a környék arcán a bibircsók! 😅 Nem csoda, hogy frusztrált a környezetem, hiszen alapvetően megvan a szépérzékem, de egyáltalán nem tetszett az ami napi szinten vett körül. Ezért egy kicsivel több, mint egy évvel ezelőtt a tettek mezejére léptünk Stephhel. Valamint fél éve felvettünk segítséget, hogy sikerüljön heti szinten tartani a tisztaságot. Hiába... A rutin, meg az új szokások időbe telnek. Nekem pedig van még mit behozni etéren... 😅 Egy év alatt sikerült felhúzni az új kerítést, kicseréltetni az összes ablakot, kifesteni belülről és kicsit ráncba szedni a belső berendezést is. Láthattátok is, a karácsonyi körképet a jelenlegi helyzetről ITT.
Messze nem vagyunk még a végénél, de manapság hitel nélkül, ennyi eredményre már igazán büszke lehet az ember!

Aztán úgy folytatódott a történet, hogy több mint fél éve, elolvastam Marie Kondo - Rend a lelke mindennek c. könyvét, ami óriási hatással volt rám. Igazából másfél nap alatt kiolvastam, mert úgy éreztem rólam beszél, és nekem mondja. Steph röhögött is, hogy ha valaki azt mondja neki, hogy az ő #trehányrendetlenazannyaúristenit felesége rákattan egy rendről szóló könyvre, beutalja az orvoshoz, hogy téveszméi vannak. Pedig tényleg! Azóta is fogalom a számomra "konmari", ahogy hívják. Ugyan még nem sikerült végigvinnem a pontokat teljesen, de már az elején (a ruhák témakörénél) teljesen áttranszformálta a gondolkodásomat. Ugyanis ennél a pontnál rájöttem, hogy nem érzem magam jól, nem hogy a "nyanya" ruháimban, de még a bőrömben sem. Mondogattam én, hogy szültem két gyereket és szoptattam is, egyenként másfél évig. Meg miért kéne nekem "trendinek" lennem a játszótérre, meg itthonra?! De igazából nagyon rossz volt, hogy csak múlt időben beszélhettem arról, hogy valamikor jól néztem ki...
Úgyhogy tavaly szeptemberében elkezdtem személyi edzésre járni. Az első reális célom annyi volt, hogy "szeressem meg a mozgást" 😂 . Fél év alatt sikerült is. Azóta pedig belekezdtem az életmódváltásba is, és a gardróbom nagy részét is lecseréltem, olyan darabokra amikben igazán jól érzem magam. Yeah!


A konmari könyv arra is ráébresztett, hogy nem vagyok önazonos. Mire gondolok? A "konvenciókra". Annyi ilyen vesz körül minket... Például, amint anya leszel, azonnal tonnaszám meg kell felelned egy csomó elvárásnak. Mert ha nem olyan vagy, akkor jujj... Pedig én pl. utáltam mindig is a játszótereket és az ott nyáladzó anyákat, akiknek nincs értelmesebb témájuk a babakocsiknál, meg a pelenkáknál. Tisztelet a kivételnek. Úgy éreztem magam mindig, mintha egy elcseszett győzikeshow-ba csöppentem volna csak konszolidált, baba-kiadásban. Nulla tartalom, zéró értelem. Ki nem állhattam az ottani légkört. Mondjuk az sem segített, hogy én 25 voltam, ők meg javarészt 35 évesek. De ha nem jársz játszótérre, akkor #szaranya vagy. Aztán elkezdtem megszokni, hogy nem vállalhatom fel magam teljes egészben. Mert az milyen már, hogy egy anya mindennap játszik és kreatívkodik a gyerekével, 100%-os szülinapokat rendez és készít, gyönyörű (bocs a nagyképűségért!) képeket készít a gyerekeiről és igyekszik minden napjukat varázslatossá tenni a számukra... De fiatalon, volt aktmodell és marihuána függő is. Ráadásul nagyszájú, rendetlen, trehány, tetovált és nem szereti a játszótéri csacsogásokat se?! Ááhh... Akkor már nem lehet jó anya. Úgyhogy, titkold...  Légy álszent és a titkolózásba szépen lassan veszítsd el magad...

Vagy und meg és kiáltsd világgá, hogy ez vagyok én! És büszke vagyok magamra! Büszke arra, hogy Anya®️ vagyok! Igazi Anya®️! Mert igenis csak az számít, amit értük teszek. Mert mindent megteszek értük, amit csak tudok. Erőmön felül is akár, és ezt nem vonhatja kétségbe senki! És miért ne lehetnék büszke arra is, hogy egykor voltam olyan csinos, hogy aktozhattam? Vagy egy olyan, embert-próbáló munkára is, mint amilyen a leszokás volt anno? Vagy arra, hogy 10 év dohányzás után amint megtudtam, hogy várandós vagyok, letettem első szóra a cigarettát és azóta se dohányzom? Ezek az én GYŐZELMEIM! Nem akarom többé tabuként kezelni. Igenis, inkább leszek büszke rá, mint hogy "titkoljam"! Mert nem akarok tovább úgy élni, hogy nem vagyok ÖNAZONOS!

Tavaly október tájékán elhatározásra is jutottam, hogy egy szép full-karos tetoválást készíttetek. Igen, még annál is #szarabbanya vagyok... tudom. Mert egyszerűen IMÁDOM a tetoválásokat is! De soha nem mertem anyaként felvállalni ilyen látható helyre... Pedig ❤ Amióta elkezdtük felvarrni, azóta milliószor jobban érzem magam a bőrömben és minden pillanatban emlékeztet, hogy  csak LEGYEK ÖNMAGAM! Mert jó ember vagyok és jó anya vagyok, így is, úgy is.




És tudjátok mit? Ahogy felgöngyölítettem magamban ezt a sok-sok felismerést, azóta azt vettem észre, hogy a ház 👌 a rend 👌 a test 👌 az öltözködés 👌 az önazonosság/kiegyensúlyozottság 👌... Anya ®️-nak pedig eddig is jó voltam. 😜 Most már, jut időm a halogatott ötletekre is 😉

Szóval jó úton vagyok...  Végre! ❤


Ahogy megtisztítod magad körül a dolgokat, elkezded meglátni a lényeget. Elképesztően felszabadító! :)

27 március 2017

Trauma



Múlt hét szerdán, telefonáltak az iskolából... Az osztályfőnöke volt Milának, aki úgy kezdte a mondandóját, hogy kirándulni voltak a tavaknál és "nincsenek jó hírei"... Ekkor még mondjuk arra gondoltam, hogy belázasodott Mila, vagy valami hasonló. De amikor részletezni kezdte, hogy "így játszottak, meg úgy játszottak", világossá vált, hogy valami baleset érte. "Fájlalja a vállát-karját és szerinte kiáll valami..." Azt hiszem, el lehet képzelni az arcom és az érzelmi kavalkádot ami a másodperc tört része alatt lezajlott bennem. Azonnal rohantam és igyekeztem magam türtőztetni, hogy vezetés közben tiszta maradjon a fejem.
Mikor oda értem, egy ugrálókötéllel volt felkötve a karja... Ott állt és láttam rajta, hogy kétségbeesett. Nem mer sírni. Grimaszokat vág, hogy legyűrje a sírást. De közben pedig ahogy meglátott, azonnal elengedte magát érzelmileg... Meg akartam ölelni olyan erősen ahogy csak bírom, de nem tehettem, hiszen nem akartam fájdalmat okozni neki. ÁÁÁÁÁÁ! Lehetetlen egy helyzet.... Azonnal hívtam egy ismerősömet, aki a röntgenen dolgozik (itt is köszönöm neki a gyors segítséget) és csakhamar kiderült, hogy eltört a kulcscsontja.😔




Kezdődhetett a maratoni pihenés. Legjobban az alvástól féltem, hogy mennyire fogja majd bírni?! De "szerencsére" a húgom is átesett egy ilyen baleseten és tudott jó tanácsokkal szolgálni. Így egyetlen ébredés leszámítva, jól aludta végig az éjszakát. Ráadásul fájdalomcsillapító nélkül! 👆 Leszámítva a kedvenc kanalas orvosságát (a nutellás kanalat 😜).
Úgyhogy, minden várakozásomat felülmúlta ez a pici lány. Elképesztően büszke vagyok rá, hogy ilyen összeszedetten viselte/viseli ezt a traumát.👌❤ Nem úgy, mint mi, akiket megevett reggelire az aggódás...


Tegnap pedig meglátogatta az egyik kis barátnője az osztályból. Nagyon jót tett neki ez a látogatás, reggeltől kezdve izgatott és vidám volt, hogy láthatja majd. Ráadásul egy halom rajzot is hozott magával, amiket az osztálytársaik rajzoltak Milának. 😊❤



08 március 2017

Nőnap



Bevallom őszintén az én apám nem volt valami főnyeremény, mint férj vagy apa. De a nőnapra mindig figyelt. Minden évben hozott három kis csokor gyöngyvirágot, vagy akkor még ugye hóvirágot nekünk lányoknak. Ezt szinte kivétel nélkül mindig figyelemmel kísérte. Ma fiús anyukaként és lányos anyukaként is fontosnak tartom, hogy ez a gesztus létező és élő legyen a gyerekeim számára. Fontos, hogy a lányom szintén kapjon az apukájától virágot és az is fontos, hogy a fiam adjon nekem és a nővérének is. Sőt illik szerintem az óvónéniknek és dadusoknak is vinni egy szál jelképes virágot. Azzal kapcsolatban mondjuk, hogy minden kislánynak illik adni az ovistársak közül is, nem feltétlen értek egyet. Illetve abban egyetértek, hogy "ILLIK", de sok olyan kisfiú van - pl. nekem Medi is - aki szégyellős és nem szeret ilyen helyzetekbe kerülni. Sőt ha kényszeríteném akkor ezekkel lehetn vele konkrétan megutáltatni az egészet. Ezért csak annak ad, akinek szeretne...

Bevallom, idén én vettem meg a négy csokrot (már tegnap), mert tudtam, hogy a férjem későn jön csak haza. Meg reggelre, ugye kellett a virág amit vinni tudott az óvónéniknek, úgyhogy előrelátó voltam. Medi mikor reggel átadta nekünk - a család női tagjainak - a virágot Apával, csak ennyit fűzött hozzá:

"A fiú nap mikor lesz?"
😅😅😅

17 február 2017

Páva szoknya



Az idei páva jelmezünk maszkját már megmutattam és most elkészült hozzá a szoknya is. Mondjuk nem igazán szoknya, inkább csak kiegészítő. Múlt héten beszaladtam a KIK-be, kék harisnyáért és egyszínű kék felsőért. Találtam is mindkettőt potom áron. Viszont véletlenül találtam még valamit. Valami dilis fejpántot, amiből kék-zöld rugós díszek álltak ki. A színei tökéletesen passzoltak a páva jelmezhez és mivel kék tüll szoknyánk amúgy is volt itthon (kettő is), arra gondoltam, hogy zöld tüll anyagot már nem veszek, hanem ezt használom fel. Mivel elég jó tartása van, így azonnal tudtam, hogy erre fogom a pávatollakat is felapplikálni.


A pávatollakat, csillogós dekorgumikból vágtam ki. Először a táblát három részre vágtam és ezeket formáztam toll formára. Ezekre az alapokra jöttek utána a további színes körök/formák. Mindent ragasztópisztollyal rögzítettem. 
 


A pávatollakat is ragasztópisztollyal tettem fel erre a fejdíszre. Arra figyeltem, hogy inkább a kék rugókat használjam fel, mert a zöldeket akartam többségben láttatni az összhatás miatt. Pikk-pakk felragasztottam és végül az egész hajpántot bevarrtam a szoknya belsejébe. Hogy miért egyben varrtam be? Azért mert így lett egy "pukedlis" tartása felfelé, és tartja a dekorgumis tollak súlyát. Mila még nem látta egészben, de már tudta, hogy ilyen lesz. A hétvégén alig várom, hogy felvegye és le tudjam benne majd fotózni. 💙



14 február 2017

Mi az a szerelem? (videó)

Arról már írtam, hogy miként dobtam fel a betegségből lábadozó családomat néhány lufival, és azt is láttátok, hogy szívecskés pulcsi, meg napszemcsi is dukált... Azt viszont nem árultam el, hogy miért... Hiszen, meglepetés volt. A férjemnek.



Sokan tudják már, hogy mi Valentin napon házasodtunk össze. No, nem azért, mert ilyen "romantikusan" nyálasak lennénk... Hanem, mert 8 hónapos várandósan adódott ez a dátum és volt rá szabad időpont az anyakönyveztetőnél... Sorsszerűnek tűnt. Úgyhogy éltünk a lehetőséggel, és a lehető legszűkebb körben megtartottuk az esküvőt. Ezen a napon, éppen 8 éve...

❤❤❤

Mára két kis csemetével kiegészülve ünnepeljük ezt a napot.
Akiknek meg van a maguk véleménye a szerelemről és a Valentin napról... ❤
Boldog Valentin Napot Mindenkinek!





10 február 2017

♥︎ Jenga

A Valentin nap nem csak a szerelmeseké. Sőt! Emlékszem még, hogy az anyukám még iskolás koromban egy-egy szívecskés kis aprósággal kedveskedett nekünk ezen a napon. Például kinyomtatott egy szívecskés képeslapot, vagy ici-pici faszívecskéket adott reggel a suliba menet. Nagyon jól esett ❤


Tavaly, last minute találtam ki a következő játékot, ami rém egyszerű. A Tesco-ban vettem ezt a mini jenga-t. Minden hasáb végére szívecskéket rajzoltunk, és minden hasábon szerepelt egy "feladat". Mint pl. 10 x puszi, 1 ölelés...stb. De ezek nem mindig cselekvésre buzdítottak, hanem voltak mondatok amiket be kellett fejezni egy adott családtagra vonatkozólag. "Te vagy a legjobb...", "Azt szeretem benned...", "Kedvenc emlékem veled..."...stb.
A gyerekek - főleg Mila - nem bírta abbahagyni, annyira szerette. Különösen jó játék lehet azoknak, akik ritkán vagy nehezen fogalmaznak meg dicsérő szavakat egymás iránt. Vagy olyanoknak akiknek alacsony az önbizalmuk és így sok-sok kedves rávonatkozó dicséretet kaphat a játék során.
Akinek van kedve, a hétvégén el is készítheti és bedobhatja a hétvégi játékokba 😉





08 február 2017

DIY Páva maszk


Mila, mint minden kislány, nem lát tovább a hercegnőknél ha jelmezekről van szó. De én bevallom nagyon unom a hercegnő témát, mint jelmezt. Abban semmi fantázia nincs, és ráadásul nem is kell újat készíteni, mert áll vagy 4 a szerkényben már készen. Viszont én szeretek jelmezeket készíteni. Ezért minden évben megpróbálom meggyőzni arról, hogy a farsang azért jó, mert sok-sok mindent ki lehet próbálni. A hercegnő ruhákat meg minden nap hordani szokta itthon. De hát, a lány az lány... Csak akkor tetszik neki egy jelmez, ha tüllszoknyája van. A pinteresten aztán véletlenül láttunk egy páva jelmezt (aminek persze tüllszoknyája volt) és abban mindketten kiegyeztünk. A szoknya még nincs kész, de a maszkot tegnap elkészítettem hozzá.

Hozzávalók:
  • Festék (világoskék, királykék, fekete, fehér, arany + zöldezüst metál akril festék)
  • Papírmaszk
  • Pávatollak

Az alapot lefestettem a világoskék festékkel (pentart akril festéket használtam, ami szinte azonnal meg is száradt). Száradás után, királykék temperával (mert az volt itthon) kipöttyöztem a teljes maszkot. Nem figyeltem, hogy egyformák legyenek a pöttyök, hiszen a tollak se egyformák. Csak arra figyeltem, hogy viszonylag legyen egy egységes textúrája a pöttyözésnek.


A pöttyözés után a csőrnek avanzsált középső részt, világosszürkére festettem, majd finoman a széleinél besötétítettem. A szemkivágat körül pedig megrajzoltam a jellegzetes fekete és fehér csíkokat. Melyeknek a vonalaival igyekeztem "pávásítani" az amúgy egyszerű maszkot. A csőr közelépben fekete pöttyözéssel erősítettem, hogy egybemossam a csőrrészt a fejjel. Ahhoz pedig, hogy igazán díszes, pávás hatása legyen, kellett valami csillogó is. Eredetileg a pentart chameleon pasztát akartam használni, de nem volt itthon. Úgyhogy maradt a zöldezüst metál festék, amivel kipöttyöztem a szemközti és a szem alatti részeket. Direkt nem az egészet, mert akkor nagyon elnyomta volna a maszkot a csillogás.
A csőrt végül arany festékkel kentem le, hogy kicsit díszesebb legyen az összhatás (habár tudom, hogy nem kifejezetten sárgás a páva csőre, de azt hiszem ennyi csalást meg lehet engedni :))
Legvégül pedig néhány elfekvőben lévő kisebb műpávatollat ragasztottam a tetejére. Az egész, pöttyözéssel, száradással együtt is alig volt egy óra.



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

top social