11 szeptember 2012

Rongyosra kárhoztatott...

Igen, talán ez a legkifejezőbb amit mondani tudok erről a képről...
Biztosra veszem, hogy mindig a közelembe fogom tartani. Talán az ágyam mellett, vagy a tárcámban... (jelenleg a hűtőre van kitéve, ha ez mond valamit... :D :D).

Emlékszem, hogy a tavalyi X-faktorban az egyik kislány, még a selejtezőn jól szerepelt. Ugrándozva, sikítozva szaladt ki azokhoz, akik elkísérték. Ott volt az anyukája és a barátnői. Tehát kiszaladt, és a barátnői ölelésének feszült. Az anyuka csak állt a kör szélén és csendben örült. Könnyes szemekkel, fülig ért a szája... Emlékszem mennyire meg tudtam érteni az anyukát... Ő biztosan a gyermekéhez rohant volna elsőként fordított esetben. És biztosan jól esett volna neki ha a lánya is így tesz, DE egy anya tudja, hogy a gyermeke öröme a legfontosabb, nem pedig az, hogy vele ossza meg azt elsőként.

Valami ilyesmi érzés az ami ezt az oldalt inspirálta.

Tudom, hogy ez a kép számomra tényleg a gyermekem ragaszkodását jelenti.
Emlékszem, ahogy nevetve felerőszakolta magát a nyakamba. Ahogy kapaszkodott és nevetett. Legyőzött! Nevettem én is. :) Tudom, hogy jelenleg én vagyok számára a világ és ezt szeretem... De tudom azt is, hogy - talán még előbb, mint most gondolom - lassan meg fog változni. Kinyílnak előtte a dolgok. Jönnek a barátok, a haverok, később a szerelem, azután pedig a saját gyermekei fogják jelenteni a "világot". És ez így is van rendjén... Viszont NEKEM ÖRÖKRE Ő MARAD A VILÁG!



Ui: 
Nagyon-nagyon rég nem digiztem, de a hétvégén mikor a színspirál-ra készítettem az oldalamat, annyira  jól esett, hogy most újra digiznem kellett... Ezzel elhanyagolva egyéb teendőimet... Kb. mindent...  Ejnye-ejnye... :P


10 szeptember 2012

Színspirál(unk)

Új név, de régi kihívás.
Ismét elindítottuk a scrapbook.hu-n a színkombinációkra alapuló kihívássorozatunkat. Az első házigazdája én volnék... :P A kihívás részleteit itt olvashatod!

Az oldalam pedig amit a kihívás ihletett, arról szól, amikor egy gyerek belép az Állatkertbe... Elönti az arcukat az elemi öröm! Ismerős?
Az első három állatot ló futtában megnézi, sikítozik és visszaszalad az elsőhöz. Nem győzöd ismételni neki, hogy "van még több is! Nem kell visszafelé haladni..." El se hiszi, fel se fogja... Csak vigyorog, csak vigyorog és vigyorog. Ezért érdemes szülőnek lenni... ♥


Credit:

- Yellow Butterfly - Otthon Édes otthon
- Sahlin Studio - Storytelling
- Peppermint Granberg - Optimist
- Sahlin Studio - my happiness freebie
- Yellow Butterfly - Renewed Spirit Add-on
- Yellow Butterly - Magnolia
- Puglypixel - tapestrips
- Sahlin Studio - Sunshine sticker alpha
- Flergs - Shabbylicious



06 szeptember 2012

Úton az oviból

Miláért mostanában egyedül járok az oviba (se tesó, se apa! CSAK MI!). Ezeken a sétákon szoktam megkérdezni tőle, hogy ki az aktuális barátja? Mit játszott aznap? Milyen volt az ovi?...stb.
De miközben elcsacsogunk, meg-megállunk és felszedeget ezt-azt a tenyerembe... 


Szeretem ezeket a sétákat... Ez a MI IDŐNK! :)

Amikor megszületett Medi, érthető módon kevesebb időm jutott Milára. Ez, egy bizonyos idő után sajnos érezhetővé is vált számomra, ugyanis Mila kezdet elutasítani engem. Elkeseredettségemet mikor szóvá tettem az oviban, az egyik kedvenc gondozónőnk javasolta a KIZÁRÓLAGOS KÖZÖS időt! Azóta is hálás vagyok a jó tanácsért! Meg is fogadtuk, és több változást is bevezettünk ezt elősegítendő... Pl. ezeket a sétákat... :)

03 szeptember 2012

Egy sokatmondó album...

Történt ugyebár egy szép nyári napon, hogy találkozott a Scrapbook.hu Kreatív Csapata. Előző bejegyzésemben már utaltam rá, hogy mennyire emlékezetes is számomra ez a nap. Ugyanis a KCS tagjai készítettek Nekem (...igen Nekem! Még most se hiszem el! :)) egy Albumot, annak örömére, hogy ismételten édesanyává avanzsáltam. Mostanra két gyermekes édesanyává. Ó, igen! :)
Ez az életesemény önmagában is csodálatos a számomra. Természetesen. De hogy egy ilyen "koronát" kapott az életemben. Hogy egy ilyen ajándékkal leptek meg engem és a kisfiamat. Az valami elképesztő magasságokba emeli!



De a történek úgy kerek, hogy elmeséljem...
Felálltak a jelenlevők, egy bejelentésre készülve. Videózni kezdtem, hogy "na felveszem a nagy eseményt"... Fel se tűnt, hogy mindenki felém fordulva "hallgatja" a bejelentést. A felvezető szövegben hallottam én, hogy egy "új KCS gyerekről" beszélnek, de nekem meggyőződésem volt, hogy valamilyen fiatalkorú (esetleg egyikünk tehetséges gyermeke) vált újdonsült csapattaggá. Aztán szülésről beszélt Gigi... És ekkor leesett.


Rólam van szó...
Valahogy úgy emlékszem ekkor leengedtem a kezem, amiben a kamerát tartottam és döbbenten figyeltem tovább... Teljesen váratlanul ért a dolog.
Végül odalépett hozzám Gigi és adott egy kis dobozt, amiben két albumkarikát találtam (ekkor azt gondoltam, hogy ez aranyos ösztökélés, hogy készítsek egy babaalbumot! :)), de Gigi folytatta, és elővezette, hogy most minden csapattag fog adni nekem egy oldalt... Az elsőt Ő adta oda... Én pedig eltorzult arccal (értsd: bőgtem) fogadtam az oldalakat...



Ha belegondolok, hogy milyen fontos is lesz majd a fiam számára ez az album, hogy ilyen gyönyörű albummal köszöntötték őt az életben. Hát még most is lúdbőrös leszek tőle és csak hálálkodni tudok az alkotóknak. Köszönöm Nekik!!!!! 

Most komolyan! Gondoljatok bele... Vannak alkotók, egy közösség, akik időt szánnak arra... Vagyis még előbb kezdődik a történet. Vannak emberek, egy közösségben, akik EGYÜTT örülnek Velem. Akik magukénak is érzik az én örömömet. És ettől vezérelve, időt fordítanak Rám és az újszülött gyermekemre, hogy ezt az együttérzésüket kifejezzék! HÁT NEM CSODÁLATOS??!!!! MÉG JÓ, HOGY AZ! Pláne a mai világban...

Csodálatos közösségünk van a scrapbook.hu-n!!! ♥♥♥



Valószínűleg hamarosan az alkotók, maguk is feltöltik az oldalaik képét a Scrapbook.hu galériájába a saját nevük alatt. De készítettem egy kis videót is (picit felgyorsítva), hogy még részletgazdagabb képet kaphassanak azok is az albumomról, akik nem láthatták élőben.



Hiányzik még Timcso oldala, aki sajnos nem tudott részt venni a találkozón. Így tőle még (én hibámból, mert nem küldtem még a címemet) várom az oldalt az albumba...

01 szeptember 2012

egy kis csomag...

   Pár napja megkeresett Vera, hogy az ékszerkészítés és a scrapbook ötvözeteként, készített néhány Scrap(p)Elek-es csecsebecsét. Mert tetszik neki és murisnak találja Eleket.
Ez önmagában is szuper.
De a legszuperebb benne az, hogy az egyik gyűrűt nekem ajánlotta, mint megálmodónak. Sőt "márkának" nevezte. Na ettől padlót fogtam. - hebegtem-habogtam neki zavaromban Bár felvetette, hogy ha nem tetszik akkor elajándékozza/kisorsolja... Ám amikor megláttam a csodálatosan igényes kidolgozását és a szííííínét, akkor máris imádtam és viszketni kezdett a helye az ujjamon. :D Eszembe sem jutott lemondani róla... Tudom nagyvonalú gesztus lett volna, de ÖNZŐMÓD magaménak kívántam. És nem bántam meg :D

Tegnap csöngetett a postás...
Azóta hordom is! A valóságban is csodaszép (ha nem szebb??)! :)


A mai Állatkertes szerelésemet is ehhez illően választottam meg. ;)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

top social