19 január 2016

Alkotó sarok - kezdet



"Munkaállomás". Így hívom, a mára kialakult sarkomat, ahol dolgozom. Azért hívom így, mert mostanra egy komplex asztal lett. Teljesen a saját ízemre és tevékenységeimre szabva. Viszont nem volt ez mindig ilyen "profi", se hangzásában, se megjelenésében (habár most sem az, ezt előre leszögezném. Folyamatosan fejlődik tovább, ahogy én is...).

Én kezdetben a digitális scrapbook vonalon indultam. Így kizárólag a számítógép adott otthont a hozzávalóimnak. Amikor viszont nekikezdtem a hagyományos scrapbooknak, akkor ugye a helyigény is 3 dimenziót öltött. Először csak egy doboz, aztán kettő, aztán három... Mivel minden vackot, "majd jó lesz még valamire" szemmel néztem, rohamosan nőttek a dobozok. Szerencsére épp akkoriban költöztünk és jutott nekem egy kis sarok, ahova berendezkedtem. Hol? A hűtő mellett. Tudom, hogy rendhagyó gondolat. De hát, ha itt jutott hely? És persze fontos volt, hogy a Milára is rálássak.

Sokan küzdünk ezzel a problémával. Általában egy-két asztalnyi hely jut az alkotásra. Nálam se volt ez másképp, de én már ennek is örültem. Ez volt tehát az első hivatalos kis sarok, melyet a saját ízlésemre szabhattam. Kezdetben azt szerettem, ha minden elől van. Ha kicsit "imitálhattam" az amerikai "házi bolt" hangulatot, mert tobzódni akartam a látványában. Dinamikus és vibráló volt. Akár egy kamaszlány szobája. ♥︎ Az évek alatt viszont, tisztult a kinézet is, és a tárolási módszerek is. Utóbbiból sokat kipróbáltam. Főleg a látványosakat, mint a szalagok egy rúdon szemmagasságban, vagy az üvegtárolók, amik mint a cukorkás üvegek díszítik az asztalt. De nekem ezek nem váltak be. Hangsúlyozom: NEKEM.
A káosz valahogy folyamatosan jelen volt. Mondjuk, ez főként belőlem fakadt. Ugyanis alapvetően egy szeleburdi, lendületes, feledékeny, kapkodó, TREHÁNY csaj vagyok.
Illetve, voltam!

Mert, hogy másfél éve elhatároztam, hogy átveszem az irányítást. Legfőbb oka az volt, hogy nem akartam többé drága időt fecsérelni arra, hogy napi szinten úrrá legyek ezen a KÁOSZON. Ezért nekiültem és időt nem sajnálva, heteken keresztül terveztem "álmaim munkaállomását". Ahol mindennek megvan a maga praktikus helye. Mert dolgozni és alkotni is, hatékonyan úgy lehet, ha minden a kezünkre áll. Azt kell mondjam sikeres lett ez a küldetés, mert lassan egy éve képes vagyok teljesen uralni a munkaállomás rendjét. Ennek pedig egyetlen oka van: MINDENNEK PRECÍZ  helye lett. Azt tapasztaltam magamon, hogy ha a dolgoknak precíz/konkrét helyet találok ki akkor vissza is tudom őket pontosan oda tenni ahová valóak. Ha viszont csak "körvonalazódik" akkor ez a körvonal egyre tágabbá válik, majd káoszba fullad.
A fantáziámban egy pillanat alatt megszületett egy gyönyörű szoba(részlet), ahol minden peckesen áll, praktikus, és magazinba illő. Aha. Aztán bilibe lógott a kezem. :) 
Úgyhogy higgadtan végig gondoltam, hogy mi a célom?
A tiszta, átlátható, nagy munkafelülettel rendelkező, mindent elnyelő asztalkomplexum. Ahol ha kell tervezhetek, ha kell rajzolhatok, ha kell alkothatok és minden a kezemre áll. Logikus, praktikus és legyen azért szép. Rendben, akkor tervezzük meg...


Apró, megfontolt lépésenként haladtam előre. Ezt javaslom mindenkinek. Nálam ez így zajlott:

----------------------------------------------------------------------

  1. Megállapítás : TÚL SOK VACKOM VAN, amit nem használok. Vagyis feleslegesen FOGLALJA AZ ÉRTÉKES HELYET!
  2. Szanálás : Időről-időre nagyító alá vettem a dobozokat, és folyamatosan szórtam ki, amit úgy gondoltam, hogy a kialakult stílusomba már nem fér bele, vagy nagy valószínűséggel nem fogok felhasználni. 
    Fontos megjegyeztem, hogy az IDŐ, nagyon lényeges tényező. Hiszen az évek alatt megismertem a stílusomat és a szokásaim is kialakultak a scrapbookban. Épp ezért már határozottabban tudtam dönteni az egyes kiegészítőkről.
    Nem dobtam azért ki mindent, hanem négy csoportra osztottam őket:
    • eladható
    • gyerekeknek még jó lesz
    • bölcsinek/ovinak/sulinak adható
    • kuka
     
  3. Ötletelés : Elkezdtem alaposan (heteket nem kímélve) átgondolni, hogy milyen is lenne a legszuperebb munkaállomás?! PINTERESTET bújtam ötletek után. Amiből van dögivel. Épp ezért fontos volt, hogy a szokásaimat is figyelembe vegyem, hogy mi lenne a legpraktikusabb megoldás a számomra. Mi az amit tényleg tudnék hasznosítani?! Példának okáért nekem fontos, hogy a témakörök egymás mellett legyenek. Pl. a papírok. Legyenek a 12"-es papírok is egy helyen, meg a 6x6-os tömbök is a közelükbe, meg a maradványpapírok is, meg a... stb. Sőt! Zárható is legyen minden. Miért?
    Az egyik télen, betévedt hozzánk egy mezei egér, akit... háááát, nem láttam túl szívesen. Majd miután észrevettem, hogy megrágta néhány papíromat, kifejezetten főellenségnek tekintettem (dacára, hogy természetvédő vagyok... :)) Szóval mindenképp zárható, - teljesen elzárható (!!!!!) - területeket és tárolókat akartam. Nehogy még egyszer ilyen gyalázat véletlenül is megtörténhessen! Jobb a békesség...
  4. Tervezés : Felskicceltem az álom munkaasztalt, amiben mindenképpen szerepet játszott az IKEA rajongásom. Igyekeztem az asztalt úgy kitalálni, hogy az IKEA tárolói pont elférjenek benne. Ezzel lehetőséget biztosítva magamnak, hogy a jövőben bővíthessem, vagy átrendezhessem a belső kiegészítőkkel. Valamint az is fontos volt, hogy letisztult legyen az összhatás.
    Adódhat a kérdés, hogy miért letisztult, amikor engem mindig is a dinamikus, lendületes dolgok jellemeztek?! Azért mert egyrészt változunk, én se vagyok már olyan, mint voltam. De ennél is fontosabb, hogy azért mert átlátható helyet szerettem volna, ahol könnyen tudok koncentrálni az adott  feladataimra. Ehhez praktikus, de letisztult környezet kell, hogy ne vonja el a figyelmemet.
    Szempontok a tervezés során:
    • hely hiány (munkafelület!) - egy csomó értékes munkafelületet vett el az a sok kis tároló az asztalomon.
    • papír tárolás
    • zárhatóság!
    • letisztultság
    • IKEA kompatibilitás
    • praktikusság
    • átláthatóság
  5. Türelem : Az, hogy fejben szépen kikristályosodik az elképzelés, ami bizony önmagában is heteket igényelhet. Nem mindig jelent egyet azzal, hogy rögtön meg is valósul. Én speciel fél évet vártam rá, mire sikerült kivitelezni. :) De megérte. Ez idő alatt pedig gyűjtöttem a kis tárolókat, amikkel aztán azonnal sikerült is feltölteni.
----------------------------------------------------------------------

    Pontosan egy évvel ezelőtt januárban, megkaptam,  máig imádott asztalomat. Ami beteljesítette az elképzeléseimet.
    ♥︎
    Tudom, hogy most még nem mutattam meg teljes egészében az Alkotó sarkomat. Direkt! Mert szerettem volna leírni, hogy miként zajlott a folyamat. Abban reménykedem, hogy reményt adhat az elkeseredett alkotóknak. Akik azt hiszik, hogy kis hely áll a rendelkezésükre, vagy anyagilag gátoltak abban, hogy álmaik alkotó sarkát alakítsák ki. Évekkel ezelőtt én is ezt hittem. Nekik üzenem, hogy TÜRELEM, KITARTÁS és CÉLTUDATOSSÁG! Sikerülhet. :)

    A következő bejegyzésekben, specifikusan fogom bemutatni, hogy a különböző kiegészítőimet, vagy papírjaimat, hogyan tárolom. Hogy és miért alakult úgy az asztal, ahogy... És azt is leírom, hogy milyen tárolókat próbáltam ki előtte, és az miért nem vált be.

    Ha hasznosnak találtad ezt a cikkem, akkor köszönöm a hozzászólásodat, az ajánlásodat, vagy a megosztásodat!
    ----------------------------------------------------------------------

    Ha érdekelnek további ötletek, akkor ajánlom figyelmedbe a témában eddig megjelent cikkeimet:

    1 megjegyzés :

    panyizsuzsi írta...

    Várom azt a következő bejegyzést!

    Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

    top social