Pár hónapja azzal jött haza a gyerek az oviból, hogy ő megtanult biciklizni. Bevallom eleinte kétkedéssel fogadtam. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy az óvónőknek volt arra ideje, hogy megtanítsák bringázni, mikor 20 másik gyerekre kell vigyázniuk. Mila felhúzta magát, hogy nem hiszek neki, és ezzel sarokba is szorított. Teljes bizonyossággal és rendíthetetlenül állította, hogy ő tud már biciklizni, úgyhogy nem volt választásom "hinnem kellett" a gyereknek.
A tél alatt ez a téma, szó szerint is jegelve lett. Viszont, most hétvégén volt arra lehetőség, hogy a tavalyi bicikliről lekapjuk a pótkerekeket és megnézzük a "tudományt".
Mint ha biciklire született volna, úgy suhant a pályán... Tehát szomorúan nyugtázhattuk, hogy lemaradtunk a tanításról. Tényleg. Viszont megmaradt az az élmény, hogy mint egy csodagyereket nézhettük, na meg hogy végtelenül büszkék legyünk rá. ♥︎
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése