28 szeptember 2017

Mihály napi vásár(fiai)




A Mihály napi vásárra,  tavaly is készültem, hogy támogathassam a bevétellel az osztályt. Talán még emlékeztek, hogy textil tököket varrtam (itt találod a cikket róla), ami nagy sikert aratott akkor. Idén is kitaláltam pár apróságot a vásárra. Ilyenkor igyekszem olyat készíteni (és olyan áron) amit még én is megvennék. Idén agyag virágkaspókat, fakanalakat és parafa alátéteket festettem. Mindet az ősz és a halloween jegyében. Így születtek, a denevérek, tökös pofák és a madárijesztők :)

Felhasználtam: 
  • Virágkaspók (agyagból)
  • fakanalak (3db/csomag/290Ft - Kik)
  • parafa poháralátétek (6db/csomag/180Ft - Kik)
  • Jól fedő akril festékek, 
  • fekete és fehér filc, 
  • fekete karton(+ragasztó),
  • maradvány szalag darabok (opcionális), 
  • madzag (opcionális),
  • száraz díszfűvel (opcionális).


19 szeptember 2017

Fehérvárcsurgó

Minden ősszel, - amikor már csak, a suli/ovi utáni délutánok jutnak a családnak - fogjuk magunkat, és random MINI kirándulásokra indulunk. Ki kell használni a tél előtt az összes világos délutánt, a napsütést, a tiszta levegőt és a kék eget. És persze a lényeg, hogy kicsit együtt legyen a család. Még ha csak egy-két óra is jut az esti rutinok előtt.
Van, hogy erdőbe, vagy tó partján, esetleg cukrászdába, vagy épp egy hegyoldalba kötünk ki. Rendszerint az indulásnál még mi sem tudjuk, mi lesz a cél. Hagyjuk, hogy vigyen minket a "flow".
Így történt ez tegnap is. A suli/ovi után gyűjtöttünk egy nagy kosár gesztenyét (ezt majd a héten viszik be a gyerekek). Majd apát bevárva elindultunk az orrunk után, előre. Végül Fehérvárcsurgón kötöttünk ki. Lementünk a tóhoz, aminek a hangulata teljesen magával ragadott minket. Vagy nagyon klassz napot fogtunk ki, vagy felújították (egyáltalán nem ilyenre emlékeztem), mert nagyon kellemes volt az egész part. Gyönyörű volt, ahogy a zöld, algás (vagy békanyálas?) víz a partot érte. A csónakok ahogy kikötve álltak... Bár borússá vált az idő, mire oda értünk azért így is páratlan hangulatot árasztott az egész hely.
Gyűjtöttünk kavicsokat, botoztunk, ugráltunk, fogócskáztunk (apa jól megkergette a gyerekeket :)), kagylókat találtunk...
Mindenki elégedett volt a nap végén... 💕



04 szeptember 2017

Keresztelő

Hazudnék ha azt állítanám, hogy mélyen vallásosak vagyunk, mert nem. De valamiért - talán, mert nincs a családban senki aki meg ne lenne - fontosnak tartottuk a Keresztelést. Főleg Tesóm preferálta, aki nagyon szeretett volna Keresztanya lenni. 💝

Idén végre, Drága Piri mamánk közbenjárásának köszönhetően alkalmunk nyílt az eseményre.  Jöhetett a gyönyörű Rosie ruha, amit már két éve kinéztem Milának, erre az alkalomra. Szerintem nincs is ennél szebb ruha egy keresztelőre... Itt is köszönjük Gina! 💕
Medinek kicsit vagányabbra/csibészesebbre vettük a figurát, mert egyáltalán nem illik hozzá a klasszikus vonal. Kellett bele egy kis egyéniség. 😉A keresztszülők értelemszerűen a testvéreink lettek (bár ahány ház annyi szokás). Még szerencse, hogy Stephnek fiú, nekem meg lány testvérem van. Így kiegészítették egymást.
Nagyon szerencsések voltunk a templommal is, mert takaros, csinos kis templom volt. Egy gyönyörű kerttel. Pont ideális fényviszonyokkal. Úgyhogy rögtön ideális helyszín is lett a fotózáshoz. Ráadásul csak mi voltunk a templomban, így tulajdonképpen senkit nem zavartam a templomban sem (a saját családomon kívül, de az kit érdekel? 😅) a kattintgatással. Szóval minden tökéletesen ment.

A szertartás végeztével pedig a friss keresztszülők meglepték a gyerekeket, két kis nyaklánccal a nevük kezdőbetűjével. Tündériek voltak ahogy örültek a meglepetésnek, és azóta is nagy becsben tartják. 💕

23 július 2017

Varázspálca




Tegnap este elgondolkodtam, jó-e, hogy megosztom a belső dolgaimat itt a blogon? Kell-e? Hát, lehet, hogy nem kéne... De az a helyzet, hogy világéletemben közléskényszerem volt. Ezt bárki tanúsíthatja aki akár csak egyszer is találkozott velem! Mindig ömlik belőlem a szó. Vagy azért, mert zavarban vagyok, vagy azért mert épp magvas gondolatokat igyekszek megosztani. Amiről persze lehet, hogy csak én gondolom, hogy azok. És mindent általában meggondolás és szelektálás nélkül vagyok képes kipotyogtatni a számon. 😅 Ez pedig az egyik, ha nem a legmeghatározóbb tulajdonságom. Szóval nem hazudtolom meg magam azzal, ha a blogon is éppolyannak mutatom magam, mint amilyen élőben vagyok.

Miközben ezen elmélkedtem, gondoltam egyet, és fürdés előtt, még kivittem a gyerekeket a kertbe, hogy egy kicsit "varázsoljunk". Meggyújtottunk egy-egy csillagszórót és néztük. Teljesen elmerülve a tűnő szépségébe. Szeretem, hogy a gyerekekkel rövid idő alatt képesek leszünk megfeledkezni mindenről... Nem a csillagszóró az igazi varázspálca, hanem a gyerekek természete az ami igazán el tud varázsolni 💫💕


22 július 2017

Az úton tovább...

A fotót Faragó Adrienn barátnőm készítette

Nagyon rég nem hoztam már bejegyzést ide, aminek nagyjából egyetlen oka van. Az, hogy haladok az úton amit megálmodtam magamnak. Már nem a múlton rágódom. Már nem az okokat göngyölítem magamban. Már nem talány, hogy ingatag az önértékelésem és hogy ez az egyik kardinális problémám. Hanem előre nézek... Az évek alatt rengeteg tervet forgattam a fejemben, aminek most jött el az ideje, hogy meg is valósítsam. Ehhez mondjuk, elengedhetetlen volt, hogy elmerüljek magamban, és elengedjem az addigi életem minden sallangját, félelmét és komfortját. A legfontosabbakig, a lényegig lecsupaszítva. Innen lehetett igazán építkezni. Mert nem maradt más, csak én... Az igazi én. Amikor csak magaddal vagy, akkor nincs megfelelési kényszer, nincs ami takarjon. Ott nincs kifogás, nincs mellébeszélés. Nincs más, csak az igazság. Ott találod az igazi valód. Onnan lehetett előre menni.

Egyébként, elsősorban gyerekeim sarkalltak változásra. - A gyerekek tényleg tükrök. - Úgy kell élnem, ahogy nekik is kívánnám, hogy éljenek. Felszabadultan, örömmel telien, sikeresen, nyitottan, színesen, tartalmasan. Merjenek hinni magukban és önmaguk lenni. Merjenek álmodni. Élvezzék és értékeljék az életet, önmagukat, a barátokat, a tanulást, a világot, a környezetet...stb. Ezt kell nekem is közvetítenem a tetteim által is, nem csak szavakban.
Azóta kitetováltak, kiszőkültem, nyitottabbá váltam, öltözködési reformokat hoztam, dolgozom a háttérben az álmaimon és sokkal inkább szeretem azt aki vagyok, mint valaha. Mondjuk ez nem teljesen igaz így, mert szerettem én már jobban is magam, még kamaszként. Csak akkor még nem tudtam hogy mekkora kincs felhőtlenül önmagadnak lenni. Most már tudom. Így még jobban becsülöm, hogy újra megadatott.

Pár hete az egyik barátnőmet (aki szintén fotós) elhívtam egy rendhagyó fotózásra, ahol önarcképet készültem készíteni és megkértem, hogy készítsen rólam ő is képeket. Aki követ, vagy ismer, az tudja, hogy nem kifejezetten vagyok egy magamutogató ember. Rég elmúlt már az én életemben, hogy önfeledten mozogjak a kamera előtt. Nem vagyok selfie királynő sem. De ezt a fotózás most jól esett a lelkemnek. Jól esett nőként viszont látni magam. Egy olyan nőként, aki sokkal inkább önmaga az elmúlt évekhez képest. Akinek egyre erősödik az önbecsülése. Aki tesz végre a saját álmaiért. Aki nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb, mert egyre kevesebb a belső konfliktusa.
Íme, ez vagyok én most, lassan 33 évesen. Kivételesen nem "Anya" minősítésben. Hanem csak én és az érdeklődéseim.

A következő bejegyzésben meséljek a tetoválásomról?
Amit én csak úgy hívok, hogy "Scrapbook a bőrön"? 😜




08 június 2017

Sárkányeresztő találkozó 2017

Hihetetlenül el vagyok maradva egy csomó bejegyzéssel, aminek csupán az az oka, hogy rengeteg felé járunk és nincs időm megírni a bejegyzéseket az élményekről. De pótolni fogom szépen lassan az összeset, ezt megígérhetem! Kezdem is...
Most pl. alig egy hetes - egyik személyes kedvenc - élményünket hoztam. A 2017-es Sárkányeresztő Fesztivált. Ez volt nekünk a második alkalom, hogy kilátogattunk erre az eseményre. Két éve voltunk először, és írtam is róla, ITT. Két éve viszont, csak a telefonommal tudtam megörökíteni a pillanatokat és nem is volt rendes sárkányunk. Idén, ezzel szemben már felkészülten - rendes fényképezőgéppel és szép sárkányokkal - érkeztem, mert tudtam, hogy zseniális fotótéma. Sőt! Idén a barátnőmékkel mentünk, aki szintén fotós, úgyhogy nem volt kérdéses, hogy mi lesz a mi álláspontunk a programot illetően.😅 Ráadásul naplementében mentünk... Egyrészt, mert nagyon meleg volt aznap és nem akartunk megfőni a napon (ráadásul addig is vendégül láttak minket a barátnőmék egy szuper délutánra 😜). Másrészt tudatosan, hiszen az aranyórában lőtt képek a legszebbek... - nyilván nekünk ez volt a fő szempont, mert ha délben lennének a legszebbek a képek akkor, akkor mentünk volna, akkor is ha megfő a család 😂😅
Tapasztalatok... Míg az egyik vásárolt sárkányunkat sikerült kb. 5 perc alatt stabilan az égre cuppantani (amivel elértük, hogy Medi utána halálra unta magát). A pillangók az istenért se akartak rendeltetésszerűen ott maradni, ahová mi szántuk. Ellenben gyönyörűen mutattak a gyerekek mögött, mintegy dekorációként mikor futottak velük... 😂 Szegény lányok, és szegény mi... mit össze szenvedtünk. De a képek jók lettek 💙

Szóval pillangósat csak akkor vegyetek, ha fotózni akarjátok. Amennyiben fontos a sikerélmény, kerüljétek ezen fajtáját (amatőrként) a sárkányoknak. 😉




12 május 2017

Aquaticum Hotel és Élményfürdő

Közel egy hónapja, három NAGYON tartalmas napot töltöttünk a barátainkkal a debreceni Aqutaticum Hotel és Élményfürdőben. Mivel minden napra jutott bőven a programokból (na és a fotókból is 😉), ezért arra gondoltam, hogy részletekre bontom az élménybeszámolót, és külön-külön posztban osztom meg itt a blogon. Kezdem is az élményfürdő bemutatásával.

Az egész fürdő felépítése mesés. Minden vízimádó gyerek álma! Színes csúszdák és medence minden mennyiségben. Mila és Medi is teljesen odáig voltak tőle. Nekem, személy szerint az tetszett a legjobban, hogy időjárástól függetlenül lehetett tervezni ezt a programot, mert teljesen fedett az egész fürdő. A medencék és a csúszdák között, minden korosztály megtalálja a számítását. Még mi felnőttek is lecsúsztunk itt-ott. 😜 Az is nagyon tetszett, hogy nem műnövényekkel imitálták az őserdői hangulatot, hanem valódi növények voltak. Bár mindet nem ellenőriztem le, de ez szerintem nagyon dicsérendő. 💚


Medi főleg, a kisebbeknek fenntartott, játszótérre hasonlítható gyerekmedencében töltötte a legtöbb időt. Tekintve, hogy nem tud még biztosan úszni, ez volt az a hely ahol szabadon játszhatott. Volt mászókából és csúszdából is többféle, úgyhogy nem unatkozott egy percig sem. De azért időről-időre meglátogatta a nagyobb medencéket is az ölünkben ülve, vagy leült a széleken lévő dobogókra és ujjongva labdázott a csapattal.
Mila a "kerengős" medencét szerette a legjobban. Ahol, folyamatos vízáramlattal tartják fent a hangulatot. Itt sokat időztünk mindannyian, mert nagyon jó móka. Mila, kipróbálta az összes medencét, és a csúszdákból is az összeset, amire felengedtük. Ezek közül egyébként arra engedtük fel őket, amikben folyamatosan szemmel tudtuk tartani a csúszást. Voltak ugyanis "cső" csúszdák, de mivel nagyon nagy volt az alapzaj, így nem kockáztattuk meg, hogy esetleg nem halljuk meg őket. Mert azért még ők elég kicsik és hamar bepánikolhattak  volna a zárt csövekben. Ugyanezen okból nem mentünk fel a középső szigeten lévő óriási játszóházba. Pedig biztos fantasztikus élmény lehetett volna. De egyszer már jártunk úgy, egy sima játszóházban, hogy Medi nem találta a kiutat és szegénykém sírni kezdett ijedtében. Ebben a zajban ezt szintén nem kockáztattuk volna meg. Vizes környezetben, amúgy is jobb szerintem folyamatosan szemmel tartani a gyerekeket a csúszás és fulladásveszély miatt. Egyébként megszorításainkat szinte észre se vették, mert így is volt bőven mivel lefoglalniuk magukat.
A három nap alatt, háromszor mentünk át a fürdőbe. Roppant kényelmes volt, hogy csak átslattyogtunk az átkötő folyosókon, a fürdőköpenyeinkben a szállásra és kipihenhettük (volna) a vizes élményt. Ehelyett persze elmentünk Debrecen belvárosába kétszer is, meglátogattuk a közelben lévő Kisállatkertet és Vidámparkot. Végül vasárnap még beugrottunk a Nyíregyházi Állatkertbe is. Kipréseltük a három napból, amit lehetett. 😅


Maga a Hotel, szerintem gyönyörű volt. Bár azt azért hozzá kell tennem, hogy nincs sok tapasztalatom a  ★★★★-os hotelekkel kapcsolatban, úgyhogy nem tudom mennyire releváns a véleményem? De azért elmondom, hogy a recepciótól kezdve az összes tér, tágas, impozáns és kényelmes volt. Nekem nagyon tetszettek. A szobáink komfortosak voltak, nem volt okunk panaszra. Ráadásul a mi szobánk dupla méretű, 4 fős volt (Családi junior apartman). Így még egy kis társalkodó rész is helyet kapott, ami többnyire a "fotel alakú ruhafogas" szerepét töltötte be a három nap alatt... 😅 Milának egyébként annyira tetszett a szobánk és a Debrecenben töltött idő, hogy vasárnap reggel kétszer is elsírta magát, hogy "ez annyira jó volt! Nem akarok hazamenni". 💕


A következő részekben megmutatom, hogy:
  • Hol ettünk és merre jártunk Debrecenben.
  • Milyen volt a debreceni kisállatkert és vidámpark.
  • Záró epizódként pedig a Nyíregyházi Állatkertet!

10 május 2017

Sztár szülinapi party


Mila sajnálatos balesete miatt, csak nemrégiben tudtunk sort keríteni a 8. szülinapi partyra. Idén azt kérte, hogy "csajoskodjunk" a szülinapján. Most jutott abba a fázisba, hogy már érdeklik a divat kérdései, de még POÉN is. Pár év múlva már a poén rész majd ki fog kopni... :)  Úgyhogy most kell beleadni anyait-apait. Így, a buli témája a "Sztárparty" lett.
Mint már korábban is írtam, hetekkel a szülinapok előtt elkezdem gyűjteni az ötleteket és az ajándékokat. Jelen esetben a lányok azonnal a sminkasztalnál kezdtek, hogy komplett sminket kapjanak, meg színes hajtincseket. Onnan azonnal mehettek a színpadra, ahol spontán megalakult az új "spice girls". 😜


Volt szoborjáték, körömlakk pörgettyű,  smink színezés, konfettiágyúzás és végül az #erezdelahajam!
Úgy érzem ez is egy jól sikerült buli lett. Amit megint köszönhetek a barátnőmnek is Orsinak, aki ismét vezényelte a játékokat. Köszi 😘

 Az sminkelhető arcot Krokotak-nál találtam: ITT


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

top social