25 április 2017

Kreatív kalendárium • PLANNER

Már vagy egy éve beiratkoztam a Kreatív Kalendárium Online tanfolyamra, amit Farkas Lívia és Budaházi Brigitta indított. Nem rég őszintén írtam magamról, és hogy milyen egy káosz nő vagyok. Nos, ez a tanfolyam is sokat segített az elmúlt egy évben abban, hogy rendszerezzem a gondolataim, a teendőim és a céljaim. Nagyon praktikus megoldásokat kaptam arra vonatkozólag, hogy miként tudom egyetlen gyűrűs kalendáriumban menedzselni az életem. Bár azt azért hozzá kell tennem, hogy gyakorolni és próbálkozni kell, mire sikerül tényleg a saját rendszert felépíteni. Hiába hallottam a sok jó ötletet, ha még nem éreztem magaménak és addig kellett alakítgatnom míg az én hasznomat nem hajtotta végre. Mondjuk még mindig nem forrott ki a tökéletesen patent rendszer, és sok helyen még kezdetleges, vagy hibás. De már most is nagyon hasznos és minden hibára úgy tekintek, mint gyakorlati visszaigazolásra, ami abban segít, hogy igazán tökéletessé váljon végül a rendszerem.

Az én naptáram szerintem végtelenül egyszerű, mert egyrészt sima fekete mappás, másrészt a jelölésekhez csak pecséteket és színkódokat használok. Talán idővel majd a szimbólumok is helyet kapnak benne. De egyenlőre még nem tartok ott az egyedfejlődésben. 😅 A díszítést sem szoktam cifrázni, mert az én szemem kívánja a harmóniát. Vagyis, vagy mindenhol díszíte(né)k, vagy sehol. Úgyhogy egyenlőre sehol. Hacsak nincs valami jó kis pecsétem, amivel odanyomdázok és így egy kicsit "extrább" az összkép. Pecsétekbő,l kizárólag Scrapfellow planner, vagy KitKlub™️ bélyegzőket használok. Vagy régebbi akril bélyegzőket. De azt is csak feketével, szóval harmonizál a többivel. /Mondjuk, hogy rögtön ellent mondjak magamnak, pont tegnap pecsételtem fel a FRANCIA szót kékkel, mert nyáron Franciaországba készülünk és már most gondolkodom, hogy miként tudom majd lekötni a gyerekeket a hosszú útra és ide írom a felmerülő ötleteimet és a listát/
Vagy előfordult már, hogy egy motivációs kártyát betetettem. De számomra ennek a kalendáriumnak a hasznossága az elsődleges, nem pedig a dekoratív kinézete. Azt a vonalat máshol szoktam kiélni. 😉

Ezen kívül, elválasztó lapokat használok még, de azok is javarészt nagyított fotók, vagy logók (nyilván a munkaterületek) elkülönítésére amiket lamináltam. Egyedül a gyerekeknek készítettem díszített scrapbook oldalt (...mert ők megérdemlik 💕), aminél a színkódjuk rögtön árulkodó is. Ugyanis tudatosan nem is használtam más színt, mint amivel jelölni szoktam az őket érintő programokat a naptárban.

Ami talán egy kicsit érdekesebb, hogy a vonalzómat átvariáltam, mert ráragasztottam a heti FIX dolgaim listáját, így csak kikapom, és átrakom a következő hétre. Ezt a vonalzó mindig a kiindulási pontom. Úgy osztottam fel, hogy a vonalazása egybeesik a naptáram vonalazásával, így tulajdonképpen meghosszabbítása az adott napomnak. (A fenti képen mondjuk kitakarja a napi rutin kártyám az adott napot, ugyanis a héten kezdtem megint felépíteni a FlyLady program szerint a havi háztartási teendőimet, de talán így is kikövetkeztethető a rendszer).

Többet viszont nem árulok el, mert javaslom mindenkinek akik küszködnek a cetlikkel, vagy az időbeosztással, vagy az életmenedzseléssel, hogy végezzék el a tanfolyamot, mert szerintem nagyon hasznos. Legalábbis nekem sok új és jó tanáccsal szolgált a naptárhasználattal kapcsolatban. Ráadásul még én sem tartok az út végén, és mindenkinek más ez az út (ezt nem győzi Via is hangsúlyozni).




18 április 2017

Szennai locsolás & Kéthelyi tojásfa

Évek óta nagy vágyam volt, hogy láthassam a hagyományos locsolást húsvétkor. Budapesti lányként, nekem már egész korán (talán 10 éves koromra) kihalt a locsolási "szezon" és addig is csak a szűk környezet vette a bátorságot a locsolásra (rokonok és szomszédok). Csak hallottam arról, hogy vidéken micsoda locsolásokat rendeztek. Mondjuk kipróbálni akkor és azóta se kaptam kedvet, de látni szerettem volna. Idén végre sikerült eljutnunk családilag Szennára, ahol egy aprócska skanzenben volt lehetőségünk végignézni ezt a régi hagyományt. Éppen időben, 11-re oda is értünk, amikor is megindult a legénysereg a pléhvödrökkel. Az első háznál sajnos nem jutottam elég közel az eseményekhez, de a harmadik háznál már igyekeztem jól helyezkedni, hogy sikerüljön lencsevégre is kapni a locsolást és a körítést is. Mondjuk a csajokat nagyon sajnáltam. Jó adag bátorság kellett hozzá, hogy ezt bevállalják. Az egyik lány, mikor várták a fiúkat a vödrökkel, meg is jegyezte, hogy naná, hogy most kell beborulnia az égnek, amikor ők jönnek... 😅
Amúgy a ruhák és a környezet abszolút csodás volt. Tényleg elhittem, hogy egy időgéppel a régmúltba járhatunk. Ráadásul, azt nem mondom, hogy nem voltak sokan, de megugorhatatlan tömeg se volt, úgyhogy családostól ideális programnak bizonyult.
A végén alkalmat kerítettek a legények és az asszonyok (vagy menyecskék? nem tudom mi a hivatalos megnevezésük) is arra, hogy táncba hívják a vendégeket. Így Milával ketten táncoltunk is egy kicsit velük. Amíg a Medi és Apa kalácsot, csokit és sajtokat vettek a kerítésen kívül.


Szennán megéhezve, Kéthely felé vettük az irányt. Egyrészt hogy egy ottani csárdában jóllakjunk. Másrészt pedig megnézni a híres tojásfát. Ami tényleg elképesztő impozáns látványt nyújtott. Pedig odafelé attól féltünk, hogy majd nem találjuk... 😅 Hihetetlen mennyiségű tojás volt felaggatva a fára. Megsaccolni se tudnám, de gyönyörű volt. Olyan vidám hatást keltett, hogy azonnal megkedveli mindenki a Húsvéti ünnepeket 👌 Jövőre szerintem marad ez a kirándulás tematika, mert ez így nagyon klassz volt. 💜


A mellékelt képeket vegyesen, tükörreflexes géppel és telefonnal készítettem.

09 április 2017

Jó úton...

Az megvan, amikor folyamatosan csak gyűjtöd az ötleteket, hogy "majd ezt is megcsinálom, meg azt is megcsinálom". Aztán tetézed a terveiddel, hogy "ez de jó, majd holnap nekiállok"
DE  SOHA  NEM  JUTSZ  A  VÉGÉRE  EGYIKNEK  SE?!  
 És csak gyűlnek-gyűlnek...😓

Éveken keresztül csak halmoztam a sok "elvégzendő feladatot". Nem csak ötletekben, hanem mindenben. Tipikusan az az ember vagyok, aki álmodozik és ábrándozik. Szép házról, szép berendezésről, nett környezetről, rendezett kertről, szelektív hulladékgyűjtésről, gyönyörű alakról, csinos külsőről, kreatív ötletekről...stb. Csak épp, valóra ritkán váltottam valamit... Kifogásokat ellenben, futószalagon gyártottam magamnak. Bár ezt már csak utólag látom.

Nem igazán tudom megmondani a nulladik pontot, de azt tudom, hogy úgy éreztem, fulladozom. Az egész hétköznapi létemtől. Valamiért, nem voltam boldog. Ezáltal kiegyensúlyozott se. Zavart a sok megvalósításra várt álmom, és tervem. Ezek pedig folyamatosan belső konfliktusokat okoztak bennem, amikől ingerültebb és egyre frusztráltabb lettem. Tudni kell rólam, hogy tipikus "káosz nő" vagyok. Nem vagyok rendszerezett, szinte semmiben. Rendetlen és trehány voltam. Simán aludtam napokig a rendetlen és koszos lakásban akár... Szégyen, de tényleg így volt. 🙈 Viszont, amikor az alkotósarkomat nagyon tudatosan, a letisztultságra, valamint praktikusságára alapozva megterveztem és berendeztem. Rájöttem, hogy számomra KELL, hogy mindennek egészen konkrét helye legyen! Mert ha ez van, akkor nem nehéz rendet tartanom. És ha rend van, akkor sokkal könnyebb koncentráltan haladnom előre, és a terveimet megvalósítanom. Arról nem is beszélve, hogy milyen felszabadító és nyugtató, a tiszta, rendezett környezet. Basszus, hogy ezt 30 éves koromra kellett nyugtáznom... Hát hülye vagyok én? 😅 jó, tudom... 😂
Amikor ezt felismertem akkor rájöttem, hogy a házunkban lévő sok-sok-sok tenni-, és javítanivaló az elsődleges ami nagyon zavar. Már szinte komplexusaim kezdtek lenni tőle. Olyannyira, hogy vendégeket se szerettem hívni. Igazából nem is nagyon hívtam... Ronda volt a kerítésünk, a házunk, a kertünk, és a berendezésünk szedett-vedett... Az ablakok ócskák... A belső festés is botrány volt... Mindig nevettem is, amikor olyan visszajelzéseket kaptam blogolvasóktól, hogy biztos "született feleség" életet élek... Aha, persze! A környezet ahol élünk, ugyan lehetne "lilaakácköz" csak épp a mi házunk a környék arcán a bibircsók! 😅 Nem csoda, hogy frusztrált a környezetem, hiszen alapvetően megvan a szépérzékem, de egyáltalán nem tetszett az ami napi szinten vett körül. Ezért egy kicsivel több, mint egy évvel ezelőtt a tettek mezejére léptünk Stephhel. Valamint fél éve felvettünk segítséget, hogy sikerüljön heti szinten tartani a tisztaságot. Hiába... A rutin, meg az új szokások időbe telnek. Nekem pedig van még mit behozni etéren... 😅 Egy év alatt sikerült felhúzni az új kerítést, kicseréltetni az összes ablakot, kifesteni belülről és kicsit ráncba szedni a belső berendezést is. Láthattátok is, a karácsonyi körképet a jelenlegi helyzetről ITT.
Messze nem vagyunk még a végénél, de manapság hitel nélkül, ennyi eredményre már igazán büszke lehet az ember!

Aztán úgy folytatódott a történet, hogy több mint fél éve, elolvastam Marie Kondo - Rend a lelke mindennek c. könyvét, ami óriási hatással volt rám. Igazából másfél nap alatt kiolvastam, mert úgy éreztem rólam beszél, és nekem mondja. Steph röhögött is, hogy ha valaki azt mondja neki, hogy az ő #trehányrendetlenazannyaúristenit felesége rákattan egy rendről szóló könyvre, beutalja az orvoshoz, hogy téveszméi vannak. Pedig tényleg! Azóta is fogalom a számomra "konmari", ahogy hívják. Ugyan még nem sikerült végigvinnem a pontokat teljesen, de már az elején (a ruhák témakörénél) teljesen áttranszformálta a gondolkodásomat. Ugyanis ennél a pontnál rájöttem, hogy nem érzem magam jól, nem hogy a "nyanya" ruháimban, de még a bőrömben sem. Mondogattam én, hogy szültem két gyereket és szoptattam is, egyenként másfél évig. Meg miért kéne nekem "trendinek" lennem a játszótérre, meg itthonra?! De igazából nagyon rossz volt, hogy csak múlt időben beszélhettem arról, hogy valamikor jól néztem ki...
Úgyhogy tavaly szeptemberében elkezdtem személyi edzésre járni. Az első reális célom annyi volt, hogy "szeressem meg a mozgást" 😂 . Fél év alatt sikerült is. Azóta pedig belekezdtem az életmódváltásba is, és a gardróbom nagy részét is lecseréltem, olyan darabokra amikben igazán jól érzem magam. Yeah!


A konmari könyv arra is ráébresztett, hogy nem vagyok önazonos. Mire gondolok? A "konvenciókra". Annyi ilyen vesz körül minket... Például, amint anya leszel, azonnal tonnaszám meg kell felelned egy csomó elvárásnak. Mert ha nem olyan vagy, akkor jujj... Pedig én pl. utáltam mindig is a játszótereket és az ott nyáladzó anyákat, akiknek nincs értelmesebb témájuk a babakocsiknál, meg a pelenkáknál. Tisztelet a kivételnek. Úgy éreztem magam mindig, mintha egy elcseszett győzikeshow-ba csöppentem volna csak konszolidált, baba-kiadásban. Nulla tartalom, zéró értelem. Ki nem állhattam az ottani légkört. Mondjuk az sem segített, hogy én 25 voltam, ők meg javarészt 35 évesek. De ha nem jársz játszótérre, akkor #szaranya vagy. Aztán elkezdtem megszokni, hogy nem vállalhatom fel magam teljes egészben. Mert az milyen már, hogy egy anya mindennap játszik és kreatívkodik a gyerekével, 100%-os szülinapokat rendez és készít, gyönyörű (bocs a nagyképűségért!) képeket készít a gyerekeiről és igyekszik minden napjukat varázslatossá tenni a számukra... De fiatalon, volt aktmodell és marihuána függő is. Ráadásul nagyszájú, rendetlen, trehány, tetovált és nem szereti a játszótéri csacsogásokat se?! Ááhh... Akkor már nem lehet jó anya. Úgyhogy, titkold...  Légy álszent és a titkolózásba szépen lassan veszítsd el magad...

Vagy und meg és kiáltsd világgá, hogy ez vagyok én! És büszke vagyok magamra! Büszke arra, hogy Anya®️ vagyok! Igazi Anya®️! Mert igenis csak az számít, amit értük teszek. Mert mindent megteszek értük, amit csak tudok. Erőmön felül is akár, és ezt nem vonhatja kétségbe senki! És miért ne lehetnék büszke arra is, hogy egykor voltam olyan csinos, hogy aktozhattam? Vagy egy olyan, embert-próbáló munkára is, mint amilyen a leszokás volt anno? Vagy arra, hogy 10 év dohányzás után amint megtudtam, hogy várandós vagyok, letettem első szóra a cigarettát és azóta se dohányzom? Ezek az én GYŐZELMEIM! Nem akarom többé tabuként kezelni. Igenis, inkább leszek büszke rá, mint hogy "titkoljam"! Mert nem akarok tovább úgy élni, hogy nem vagyok ÖNAZONOS!

Tavaly október tájékán elhatározásra is jutottam, hogy egy szép full-karos tetoválást készíttetek. Igen, még annál is #szarabbanya vagyok... tudom. Mert egyszerűen IMÁDOM a tetoválásokat is! De soha nem mertem anyaként felvállalni ilyen látható helyre... Pedig ❤ Amióta elkezdtük felvarrni, azóta milliószor jobban érzem magam a bőrömben és minden pillanatban emlékeztet, hogy  csak LEGYEK ÖNMAGAM! Mert jó ember vagyok és jó anya vagyok, így is, úgy is.




És tudjátok mit? Ahogy felgöngyölítettem magamban ezt a sok-sok felismerést, azóta azt vettem észre, hogy a ház 👌 a rend 👌 a test 👌 az öltözködés 👌 az önazonosság/kiegyensúlyozottság 👌... Anya ®️-nak pedig eddig is jó voltam. 😜 Most már, jut időm a halogatott ötletekre is 😉

Szóval jó úton vagyok...  Végre! ❤


Ahogy megtisztítod magad körül a dolgokat, elkezded meglátni a lényeget. Elképesztően felszabadító! :)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

top social