30 december 2015

Játékkészítő 2.0 és ++++

Tudjátok, tavaly nyertem egy páros jegyet a Játékkészítő produkcióra, amihez egy könyvet is készítettem Milával közösen. Idén a produkció újra elhívott minket, hogy a könyvünket aláírattathassuk. "Kaptam" egy hihetetlen kedves "kapcsolattartót", aki telefonon és e-mailben is folyamatosan konzultált velem. Elmesélte, hogy a könyv nagyon tetszett mindenkinek, még a producernek is, Illés Gabriellának, aki tulajdonképpen engedélyezte nekünk az újbóli részvételt.
Mivel ez még októberben volt, bőven volt időnk, hogy az új szereplőknek is készítsünk oldalakat. Négy új oldal készült. Az új Játékkészítőnek - Sthol András, az új Babszem Jankó(k)nak - Vastag Csaba és Tamás (akiknek sikerült felcserélnem a nevüket... siettem... :/ ),  Keptén Kapitánynak - Kamarás Iván, és Gergőnek, aki valahogy tavaly kimaradt...
Kicsit megújítottam a designt ezeknél. Egyrészt azért, mert az interneten, idén nem volt megosztva "rajz" a jelmezekről. Másrészt meg amiatt, mert ez a nagyobb, jellegzetesebb díszítés karakteresebb és szerintem sokkal szebb.



December 23-ára hívtak be minket, ami a főpróba volt. Ekkor találkoztam először Robival (akivel addigra többször is beszéltünk, hol e-mailben, hol telefonon és akinek a személyében egy felettébb figyelmes személyre leltem.). Végtelenül kedves volt személyesen is, úgyhogy nem csalódtam. Olyannyira, hogy erre a főpróbára nem csak kettőnket, hanem mind a négyünket beengedett :)
A főpróbán, a 3D mapping még nem volt felfestve (képeken láthatjátok). Úgyhogy, itt még nem a teljes pompájában szemlélhettük a darabot. Viszont a látványos jelmezvilág és a nagyon klassz dalok így is belakták a színpadot. Nem unatkoztunk. :) A történet más. Az egész mese menete megújult. Bevallom, van amiben az első, és van amiben a második verzió tetszett jobban. Nem tudnék dönteni. Szerintem szuper volt mindkettő.
Be kell valljam továbbá, hogy az idén teljesen elkényeztetett minket a produkció. Komolyan. Szinte már zavarba ejtő volt, hogy mennyire figyelmes(ek). Főleg Robi ♥︎ De nem akarok előre szaladni...
A két felvonás közötti szünetben volt lehetőségünk a legtöbb szereplővel találkozni és aláírattatni a könyvet. Kérdeztem Milát, hogy szeretne-e fotót a szereplőkkel? De zavarban volt, úgyhogy nem. Egyedül az Oroszlán Szojával sikerült rávenni egy képre, azt is unszolásra leginkább. Pedig nagyon szereti a dalát és a figuráját a darabban! Még a Gigivel se sikerült rávennem, pedig ő a színdarabtól függetlenül is nagy kedvence. Na persze egyet stikába azért lőttem, mikor a Radics Gigi aláírta neki a fotóját. Király Linda, Herrer Sára (Aranyka) és Szonja nagyon kedvesen méltatták a könyvet mikor aláírták. :)

Sajnos a szünet után mi eljöttünk, hiszen Szenteste előtt még akadt pár dolgunk. Így is 6 körül értünk haza és hajnali háromkor feküdtünk le, mire mindennel kész lettünk... ehhh...
A 24-e fantasztikusan jó volt, zsibongott a ház, úsztunk a csomagolópapírban... Már-már kezdtünk fogyatkozni és a hangulat is ülepedett, amikor csörög a telefonom. Látom, hogy a Robi az... Meglepődök, felveszem, majd elképedek... Szeretnének két jegyet felajánlani, hogy teljes pompájában, elejétől a végéig láthassuk. El tudunk-e menni? Rendkívül meghatott... Nem. Nem az, hogy elmehettünk (persze ennek is örültünk), hanem, hogy Szenteste van és Ő személyesen vette a fáradtságot azért, hogy ezzel felhívjon. A mai világban szerintem ez nagyon-nagyon figyelmes dolog és meglehetősen ÉRTÉKES! Majd másnap is felhívott, hogy sikerült-e döntenünk, melyikre tudunk elmenni? Nonszensz. Nem elég, hogy kapunk jegyet, hanem még választhatunk is... 

Éppen ezért, meg az ezt megelőző sok apró, emberközeli figyelmességeikért, úgy döntöttem, hogy meglepem őket (last minute). A koncepció annyi volt, hogy emlék legyen a számukra. Nem rólunk emlék, hanem a produkcióról emlék. Hogy ŐK, ezért/itt/ebben a produkcióban dolgoztak. Hiszen hihetetlen, hogy tényleg mennyit melóztak rajta a háttérben (nem volt nekik igazi pihenős karácsony, meg békés ünnepek... meló volt kőkeményen!).  Éppen ezért nekik is kell egy "mese szerep" hiszen fontos részesei a darabnak.
Adott volt egy vászonkép, némi gesso, a fotójuk és egy "mesekarakter", amivel én ruháztam fel őket. A karakter adta a dekorációs ötleteket. Mindkét vászonképre csempésztem a mi könyvünkből is egy kicsit. A Gabriellánál a pillangók, Robinál pedig a körök képezték részét a könyvünknek. Értsd: kitéptem néhány lapot a könyvünk hátuljából, majd ebből vágtam ki ezeket a kiegészítőket és applikáltam a képükre. Ezzel egy kicsit a könyvünket/magunkat is belecsempésztem. Hátha szívesen emlékeznek ránk.

Gabriella a Tündérkeresztanya, aki megálmodta és "csiribí-csiribá.. BUMM" megvalósította ezt a produkciót. Természetesen varázspálcát is kapott a képen... Robi pedig a Szuperhős, aki a mai világban a kedvességével, a figyelmességével és emberközpontúságával, tű a szénakazalban. Szóval joggal nevezhető szuperhősnek.

Nem életem műve, összesen egyetlen napom volt rá, hogy elkészítsem. De szeretettel készültek. Némi "karácsonyi ajándékként", hálánk jeléül...

... és itt még korán sincs vége a történetnek. Pedig eddig se semmi... :)




Eljött az előadás ideje. Robi a műsor előtt még egy e-mailben arra kért, hogy ha lehet egy órával hamarabb érkezzünk, mert szeretné "megkoronázni" az élményt számunkra... Mi volt az? Nos, részt vehettünk a közvetlen előadás előtti Backstage túrán. Ahol a színpadra is felmehettünk, az alagútba is bemehettünk (ahol játékokká váltunk ;)), majd a legvégén egy fotót készítettek Miláról. Ezzel a fotóval pedig egy hivatalos plakátra varázsolták, névvel együtt. Mint egy kis sztár. Mila meg is kérdezte, hogy "Anya, akkor én most híres lettem?". Aha! Az én szívem egyetlen hercegnője! ♥︎
Nagyon jó erre a kis személyes emléktárgyra nézni, ami ott készült. Hamarosan pedig örök emlékként fog a gyerekszoba falán csüngni... :)


Ó, és még tovább kell fokozzam... Robi még egyszer megkérdezte, hogy sikerült-e mindenkivel fotózkodnunk? Gyanítom még ebben is közbenjárt volna, ha nem mondom neki, hogy Mila zavarban volt a múltkor is, és akkor sem akart fotózkodni. Úgyhogy köszönjük, de nem kell. Ezzel azonban még nem engedte el a kezünket... tartogatott még egy kis figyelmességet... Egy "Hajasbaba" posztert, amin Gigi aláírása díszelgett... ♥︎ Természetesen tudta, hogy Mila, Gigit szereti... :)

Hihetetlenül hálás vagyok elsősorban Robinak, de Gabriellának is. Örülök, hogy megismerhettem Őket! Rettentő figyelmesen álltak hozzánk. Amennyire csak tudtak elkényeztettek minket. Köszönjük. :) 

... rá egy nappal ismét hívott Robi, hogy még egyszer megköszönje a képet amit kapott... Jól esett!  ;)

Tavaly, mikor készítettük ezt a könyvet. Két célom volt. Az egyik, hogy Mila időben megismerje a szereplőket és így még közelibb legyen számára az előadáson a sztori, meg a színészek. A másik pedig, hogy megszeresse a színházat. Mert ez volt az első élőszereplős színházi élménye. És mivel én szeretem a színházat, szerettem volna, ha az első, számára is pozitív élményként marad meg. Azt hiszem mostanra gigászira duzzadt ez az élmény és ennél pozitívabb nem lehet. :) 

♥︎

27 december 2015

Ugorj Velünk az új évbe!

...Tavaly ilyenkor egy új korszak kezdetére készülődtünk és már izgatottan folytak az előkészületek a Scrapfellow Kit Klub háza táján. Hihetetlenül boldogok voltunk (és vagyunk), hogy ekkora népszerűséget ért el. Személy szerint nekem, különösen a szívem csücske a Kit Klub, hiszen tervezője voltam, közel egy évig. Valamint a legnagyobb rajongója is egyben! :) Elképesztő magyar teljesítménynek tartom, hogy hazai tervezésű, nyomda minőségű scrapbook papírok és papír alapú kiegészítők vannak immár a magyar palettán. Az év folyamán pedig, olyan kuriózumok termékek születtek, mint a mintás chipboard, az akril elemek, vagy a textilgombok.
De a Scrapfellow nem csak a hazai tervezésű, és gyártású termékekben bővelkedett. Hanem egy Galériát is létrehozott, hogy a felhasználóknak legyen egy felülete, melyen keresztül inspirálódhatnak, beszélgethetnek, játszhatnak...stb. Ma Magyarországon jelenleg ez az egyetlen ilyen galéria (ha jól tudom). ♥︎

Most pedig eljött az év vége, és Ági (a Scrapfellow anyja ♥︎) újabb ötleteket, terveket és célokat szeretne megvalósítani. Új területek, új klubok, új koncepció... Ugye te is várod már?! Én nagyon! :)



Viszont mielőtt még megkezdenénk az új évet, az új tervekkel és izgalmakkal. Hoztunk nektek egy játékot. A Scrapfellow Kreatív Csapata, összegyűjtött egy-egy kis csomagot, amit mindenki a saját portáján ajánl fel játékra. A játékban résztvevő blogok és oldalak listáját megtalálod ITT.


Az én felajánlásomban találsz:  
8 mintás papírt, 1 csomag Project Life kártya csomagot (február), 1 vegyes chipboard csomag, 4 db dekorgomb (mini), 3 db kisméretű betűkivágót és 1 vegyes akril kiegészítő csomagot. A készlet tartalma 100% Scrapfellow!



A játék 2015 december 27-től, 2016 január 3-ig tart. A nyertest másnap kisorsolom és a nevét a facebook oldalamon fogom közzétenni. A nyereményt január 4-e után postázom (kizárólag Magyaroszágon belül!).

A játékban való részvétel feltételei a következők:
  • Lájkold a Mounier Noémi facebook oldalát (kötelező feltétel!)
  • Hagyj ennél a bejegyzésnél egy kommentet (nem kötelező, de növeled az esélyeid)
  • Kövess az Instagramon (nem kötelező, de növeled az esélyeid)

JÓ játékot, és sok szerencsét!
♥︎ 

Kérlek használd az alábbi motor alapú Rafflecopter felületet, ahol automatikusan regisztrál a rendszer és azonnal a kalapban vagy, ahogy teljesítetted a feltételeket. Köszönöm.


a Rafflecopter giveaway

(Jelentkezz be a facebook felhasználói profiloddal és légy követője a facebook oldalamnak. Ha már az vagy akkor a rendszer ezt látja és elég csak a gombra kattintani, azonnal játékban vagy! A további lehetőségekkel pedig az esélyedet növelheted a nyerésre.) 


A Blog hop következő állomásai: 

Izzie
Andi
Kriszti
Bori
Szilvi (scrap(p)elek csoportban)

20 december 2015

Kalligráfia workshop


Már nagyon rég terveztem, hogy kicsit képzem magam a kalligráfia területén is. Olyan gyönyörű feliratokat lehet ezzel a technikával készíteni... Kár lenne a scrapbookban ezt nélkülözni.
A hétvégén pedig sikerült végre eljutnom egy igazi kalligráfia workshopra. Nagyon izgultam, mert bevallom nem gyakran járok közösségekbe. Amióta gyerekeim vannak azóta valahogy így alakult... Na szóval, izgultam, de kiderült nem volt miért. Mindenki nagyon kedves volt. Mimi, a szervező, végtelenül kedvesen fogadott minket. Bogi pedig, aki a tanfolyamot tartotta (The Fanatic Calligrapher) nagyon szórakoztató, remek humorral megáldott, tehetséges fiatal nő, aki mellett teljesen fel lehetett oldódni. Szóval tényleg nem volt miért izgulni.

Kezdetben nagyon nehezen állt rá a kezem erre a tollra. Gyártottam vagy 20 lapot, mire sikerült. Viszont végül egészen megkedveltem. Kaptunk egy kis stóc ajándékcímkét, úgyhogy idén biztosan így lesznek megcímkézve az ajándékok a fa alatt! :) A négy órás tanfolyam, olyan gyorsan elszállt a gyakorlással, hogy szinte észre se vettem... Útravaló meglepetésként pedig egy kis pohár virágot kaptunk (bevallom nem tudom milyen virág, talán jácint?) ami nagyon kedves ajándékként ért. Ki is tettem a többi kis palántám közé az ablakba... ♥︎

Nagyon későn értem haza, de azonnal folytattam a gyakorlást... Talán sose hagyom abba! ;)


A képek már itthon készültek.


14 december 2015

December napjai 2015

A december napjai projekt az egyik legnagyobb falat egy scrapbookos életében. Nehéz azért is, mert összemosódik a projekt küldetése, a mindennapokkal. (Nem tudod, mii a december napjai? Írtam egy vendégposztot a Fotózz Klikkben blogra. Szeretettel ajánlom.) Egyéni mérlegelést igényel, hogy mit teszünk bele. A reggelinket, a mosást...stb.? Azokat a hétköznapi rutinokat, amiket akár egy "Day in the Life", vagy "Week in the Life" projektbe tennénk? Vagy a december napjainak másról kell szólnia? Hogyan szortírozzunk? Nehéz.


Bevallom, nekünk december ide - december oda, nem történik annyi "ünnepi" pillanat az életünkben, egészen karácsonyig, vagy egy-egy momentumig, ami érdemes lenne arra, hogy lefotózzam.
Kivéve Lililt, a karácsonyi manónkat, aki december elsejével érkezik és minden nap valami huncutságot követ el nálunk. Lili huncutságait már ismerheted, ha követsz a facebookon, ahol külön kis mappába mutatom napról-napra az ő "huncutsági kalendáriumát". :) 
Hétköznapi pillanataink persze vannak, de puritán pillanatok. Semmi ünnepi körítés vagy ilyesmi. Van dekorációnk is a házban, de amolyan emberi léptékben. Amerikában például már a hónap elején felállítják a karácsonyfát és kidíszítik az egész házat. Az utcák is karácsonyi lázban égnek. Náluk ez durvább, mint a Disneyland. :) Vagy is hétköznapi képeket is tudnak úgy fotózni, hogy ünnepi háttér vegye körül. Az egész ünnepi téma, minden sarkon ott hever.
Nálunk ez azért elég gyerekcipőben jár. Minden napra nem jut ilyen fotó. Ha van annak örülök és örömmel építem bele az albumomba, de ha nincs akkor úgy döntöttem, hogy érzéseket fogok beletenni. Érzéseket, amiket a fények, az illatok, a látvány, a filmek okoznak bennünk. Vagyis maga az album is egy ráhangolódás számomra, nem pedig görcs, hogy "Állj oda szívem a fény elé... Meg a mézeskalácsot is emeld fel...stb.".
Lili persze minden napon szerepelni fog. ;)

Az eddig elkészült album oldalaimat már megnézhetitek a Scrapfellow Galériájában. 


Még több oldal és részletfotó a Scrapfellow Galériájában


27 november 2015

Újrahasznostíott csomagolás


Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de amikor csomagot kapok és látom, hogy a kitöltő anyag, egy natúr papírív (ilyet használ például a Scrapfellow is a csomagoknál), akkor mindig szépen kisimogatom a kezemmel, szépen összehajtogatom és elteszem. Miért? Mert legrosszabb esetben egy nagy rajzlap lesz a gyerekeknek, de jobb esetben akár csomagolópapírként is funkcionálhat. Most is az utóbbit választottam.

Ezért egy olyan ötletet hoztam nektek, amiben megmutatom, hogy a "melléktermékként" csatolt, töltelék papírt is lehet esztétikusan használni a csomagoláshoz. Nem használtam mást, csak a képen szereplő hozzávalókat. Még az arany anyag is egy maradvány, egy régi jelmezből. A folyamat nagyon bonyolult, úgyhogy kérlek koncentráljatok: Ünnepi bélyegzőkkel és választott tintapárnával, ízlés szerint végig pecsételjük a felületet. Kész. :)
(na jó a másik csomagolásához használtam még egyéb - főként műanyag - kiegészítőket, de azokat is úgy rögzítettem ragasztópisztollyal, hogy újra felhasználható legyen.)



Egyszer azt olvastam, hogy karácsonykor a csomagolópapír mennyiség eléggé megterheli a környezetünket. Hiszen feleslegesen (1 napra!!!) csomagolunk be tárgyakat. Fejenként többet is. Lássuk be ez tényleg nem fenntartható egy ilyen világünnep fényében. Nem mondom, hogy soha nem veszek csomagolópapírt, de ha veszek akkor is újrahasznosított natúr csomagolópapírt veszek. Mert fontosnak tartom a környezetvédelmet. De egy ilyen csomagoló papírral teljesen minimálisra csökkenthető ez a mérték családonként. :)

Ünnepi ötletek a gyerekekkel



A december tényleg az egyik legszebb időszak az évben. A gyerekes anyukáknak pedig különösképpen. Én bevallom évek óta azon kapom magam, hogy a gyerekeknek teljes megszállottsággal állítom össze az ajándéklistát, a programokat, a meséket/filmeket... De csak az utolsó héten döbbenek rá, hogy másokat is meg kell ajándékoznom. :) Aztán kapkodok, hogy a felnőttek mit kapjanak... Nincs mentségem, egyszerűen a karácsony nekem már kizárólag a gyerekekről szól. Arról, hogy megteremtsem számukra a csodát... ❤

Most hoztam nektek 9 végtelenül egyszerű ötletet a pinterestről, amit a gyerekekkel együtt tudtok megcsinálni. Könnyű sikert hordoz magában, de mégis ízléses lesz a végeredmény.

1. Mézeskalácsház készítés, kartonból és színes gombokból, matricákból...stb.
2. Képeslap készítés fehér "pacából" és néhány pöttyből, meg vonalból. ;)
3. Képeslap készítés fehér tenyérlenyomatból. Az idősebbek már maguk, a kisebbeknek a szüleik rajzolják meg a hóemberek ruháit.
4. Mikulás készítés tobozokból. Nekünk pl. maradt még az őszi gyűjtésből pár tobozunk, úgyhogy csak fa golyókat, fehér anyagot és vattát kell beszereznünk.
5. Csillagos narancshéj "potpourri". A narancs és mandarin héját régóta gyűjtjük és használjuk ilyentájt illatosításra. De hogy a kinézet is dekoratív legyen, használjuk a sütiszaggatót (formát ízlés szerint válasszunk) és így "tálaljuk". Bár nem tudom, hogy egy gyerek is át tudja-e nyomni a narancshéjat, de szerintem szórakoztató, hasznos és dekoratív ötlet.
6. Készítsetek "névre szóló" tányért a Télapónak! Mi tavaly is készítettünk ki kekszet és tejet, amiből szívesen csemegézett a télapó. Úgyhogy idén is marad ez a kis kedvesség, csak most egy fehér tányérra, porcelánfilccel rá is fogjuk írni, hogy kinek és miért szánjuk. :)
7. Tobozangyal. Ugyanaz kell hozzá, mint a 4-es mikuláshoz. Csak más színű anyagból készítjük. Szerintem a mikulást inkább fiúk, az angyalt inkább lányok készítik szívesen.
8. Hóember bögre. Ha már beszereztük a porcelánfilcet, akkor készíthetünk családi hóemberes bögre családot, névre szólóan.
9. Kézlenyomat szív formában. Ez teljesen átlagos öltet, valószínű hasonló már van mindenkinek otthon (oviból, vagy saját felindulásból elkövetve), de vajon van-e mindenkinek a családban? Ha nincs, akkor csináljátok meg. :)

Remélem tudtam pár ötletet adni. Igyekeztem olyanokat válogatni, amik tényleg nem igényelnek túl sok hozzávalót és időt se sokat.


Szép hétvégét és békés adventezést kívánok mindenkinek!


25 november 2015

Bikali élménybirtok


Tavaly karácsonykor voltunk először a Bikali élménybirtokon és nagyon kellemes csalódás volt. Magyarként arra számítottam, hogy valami hellyel-közzel hasonlító, lovagi várban fogjuk a napunkat tölteni. Nem is igazán lelkesedtem... Ehhez képest egy igényesen felépített, minden apró részletére figyelő, meglepetésekben és élményekben gazdag helyre érkeztünk, ahol rendkívül jól éreztük magunkat. Szóval nem volt kérdés, hogy idén is megyünk, ha tudunk.

Szerencsénkre gyönyörű őszi időnk volt. Most más programok voltak, mint a múltkor. Volt ami hiányzott a múltkori palettáról, de volt aminek örültünk. A legnagyobb sikere a korhű jelmezeknek volt (ez tavaly kimaradt, hiszen kabáton kevés ruha mutat jól... :)). Most, mindegyik gyerek rajongásig imádta, hogy beöltözhetett és a környezet is biztosította, sőt fokozta számukra a fantázia élményt. Szóval, egy bő 20 percen keresztül például fel alá rohangáltak, manókat és sárkányokat keresve a bokrokban, meg a boltozatok alatt. A hercegnők is részt vettek a kutatásban, de a harcba mindig a lovagot küldték. Szinte az egész parkot bezengték. Szerencsénkre a vendégeket inkább mosolyra fakasztotta, és nem orroltak meg rájuk. :)


Nagyon szerették az állatsimogató részt, és a hintózást is. De a másik fő élmény a vastekervény készítés volt, az igazi kovácsműhelyben. Ők fújtatták a tüzet, és ők is tekerték meg az izzó vasat Apával. Nagy ereklyeként van kezelve a végeredmény, hiszen ez tényleg egyedülálló élmény volt.
Ha valaki teheti, akkor mindenképp nézze meg, mert igazi élmény az egész park. Az előadások, a spontán színészek az utcákon, akik még inkább képesek az élmény fokozására (nekem ez volt tavaly is a kedvencem.), a fabatkák...stb. Mi jövőre is megyünk ha tudunk.





20 november 2015

"Csütörtök"

Habár, ma már péntek van, el kell mesélnem nektek ezt a "gyerekszáj" történetünket tegnapról.
Pár napja a fiam azt kérdezte az apjától, hogy "Apa, a csütörtök az milyen étel?". Jót mosolyogtunk rajta és természetesen felírtam a "gyerekszáj" albumunkba. :) De aztán pár nap múlva, tegnap, oviból hazaérve lelkesen lebegtetett a kezében egy festett papírkát, amit így kommentált:

"Anya, nézd! Csütörtök! És az óvónéni azt mondta hogy ilyet fogunk enni!"


 Ekkor már mindketten megértettük, csütörtökön, hogy miért is kérdezte pár nappal azelőtt a "csütörtököt" :)

19 november 2015

Kukker

A legutóbbi bejegyzésemben szót ejtettem egy Somogy megyei faluról, ahol szívesen időzünk családostul. Ugyanezen a napon mikor az ominózus "tökös" képek születtek, volt egy cuki jelenet, amikor a tónál elkérték a távcsövet. Annyira viccesek voltak, ahogy a nagy nehéz kukkert, amit alig bírtak el, a szemükhöz tartották és próbálták nagyon komolyan pásztázni a környéket. Olyanok voltak, mint valami nagy szemű bogarak. Lelkes nagy szemű bogarak. :)

Mindenképpen oldalba akartam foglalni, hiszen annyira édesek.  
Az oldalon sok technikát alkalmaztam, mint a varrás, festés, pecsételés... Az oldalról további részletfotók és az oldal felépítése, valamint menete a Scrapfellow galériában olvasható.


Mila még az égen a felhőket is figyelte, hanyatt fekve a fűben. Egyszerűen imádtam őket és a fotókat is amiket sikerült lőni róluk. Ismét telefonnal! Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy TELEFONNAL IS LEHET állati jó képeket készíteni! Erről bővebben írok a "Jobb fotókat akarok" cikksorozatomban, ha még nem olvastad és érdekel akkor nosza.


21 október 2015

Tök jó Ősz!



Van egy falu Somogyban, ahol az egész család mindig jól érzi magát. De leginkább a gyerekek. Hiszen, ott nincs túl sok szabály, ellenben egy csomó olyan dolog van, ami a városban nincs. Mint pl. Titi veteményeskertje, amit előszeretettel és lelkesen dézsmálnak. Titi vezetésével, mint egy kis vonat mennek utána a csapáson. Na meg állatok, amik érdekesek... És egy nagy tó, ami körül lehet szaladgálni, és játszani. De a legeslegfontosabb, hogy mindig nagy szeretettel fogadnak minket és maximálisan kikapcsolódhatunk ♥︎

A legutóbbi látogatásunk alkalmával egy nagy halloween tököt is kapott mindkét gyerek, hogy alkalomadtán majd faragjuk ki itthon. Mila, a tök és a nagy farakás, fotókért kiáltott. Még szerencse, hogy a telefonom mindig kéznél van! Előkaptam, és készült pár vicces, vidám, őszi kép...




És ha már készült... Ráadásul az októberi Kit Klub csomag is már házon belül csücsült... Akkor hát egyenes út vezet a scrapbookozáshoz! Nemde?! Viszont mielőtt még összeállt volna az oldal a kezeim között, pár chipboard falevelet kicsit átfestettem, hogy még színesebb legyen az oldal összhatása. Nem tehetek róla! Nekem kellenek a színek :)

A levelek stílusát Wilna inspirálta. Kellett hozzá vízfesték, natúr chipboard falevelek, posca toll (de jól fedő akril festék is megteszi, ha van otthon vékony ecset, amivel vékonyan és egyenletesen fel tudod vinni a festéket a szélére), és változatos méretű ecsetek. Mert a végén az erezetet egy nagyon vékony ecsettel érdemes felvinni (vagy tűfilccel, ha van otthon olyan ami illik az adott színkombinációhoz). Az érdekesség kedvéért mondom, hogy az én vékony ecsetkészletem, eredetileg "műkörmös" ecsetkészlet.  De ezt csak a gyártói gondolják róla. Véleményem szerint remek festő ecset is. :)

A leveleket elkészíteni, nem egy ördöngösség. Az egyetlen "szabály" amit érdemes szem előtt tartani, az az, hogy a világos árnyalatokból építjük fel a festést, és ehhez adjuk az egyre sötétedő plusz színeket. Egy levélen belül legalább 4-5 színt használjunk, hogy meglegyen az őszi levelek játékos színkavalkádja. Majd vékony ecsettel vigyük fel az erezeteket is. Ezeket is lehet több árnyalattal. Legvégül pedig fehér kontúrt rajzolunk (vagy festünk) a levelek szélére, ami "karaktert" és keretet is ad a leveleinknek.
Miért jó ha kerete ill. körvonala van egy elemnek? Mert bármilyen környezetbe tesszük, a körvonal révén kiemelkedik belőle. Vagyis önálló, fókuszált elemként funkcionál. Az alábbi alkotásomon jól látszik, hogy pl. ha adtam volna körvonalat a leveleimnek, akkor egyszerűen beleolvadna a mögé helyezett sárga alapkartonba...
Az levelek elkészítéséről egy videót is készítettem amit alább megnézhetsz, hogy még könnyebb legyen reprodukálni. A teljes oldalt és még több részletfotót a Scrapfellow Galériámban találsz: ITT





08 október 2015

Kiváló

Múlt héten bemutattam nektek a Játékkészítős kreatív könyvünket, amivel az előadásra készültünk. Így már rögtön tudjátok is, hogy az alábbi oldal nagy piros szemüvege mihez is köthető? Természetesen a Játékkészítőhöz. Ez a szemüveg annyira egyszerű, mégis sokatmondó és karakteres. Hogy még most is aktív szerepet tölt be a gyerekek játékaiban.

Miláról ez a képsorozat tavaly tavasszal készült és még mindig tartott a "rajongás". Sőt hozok majd még rajongói bejegyzéseket, jelmez témában is. ;) De most scrapbook oldalt készítettem ezekből a "hétköznapi" képekből. Hétköznapi, de mégsem... Nekem teljesen megszokott, hogy ilyen bolondos külsővel látom itthon a gyerekeket (pl. tegnap arra a képre értem haza este, hogy Medike a kanapén ül, halbak szájjal nézi a mesét, kék kezeslábas pizsamában, egy sárga úszószemüveggel a fején... Nem röhögtem. Áááá, dehogy. :D
Szeretem, hogy ilyen dilisek. Véleményem szerint ilyennek is kell lennie a gyerekkornak. Abszurd, de meglehetősen szórakoztató dolgokat kell művelni, amiben örömünket leljük. Olyan dolgokat kell csinálni a mindennapokban amin sokat nevetünk. Mert ha egy valamire emlékszik egy gyerek a gyerekkorából, akkor arra biztosan, hogy sokat nevetett, vagy nem?! Én minden nap azon vagyok, hogy sokat nevessenek... :)

Az oldalt a Scrapfellow Kit Klub (szeptemberi) csomagjából készítettem. Ha még több részletfotóra vagy kíváncsi, akkor kattints IDE  és nézd meg a Scrapfellow galériájában.





06 október 2015

Jobb fotókat akarok! - Saját stílus





A "Jobb fotókat akarok" cikk sorozatomat azért indítottam, mert meggyőződésem, hogy: 
a jó fotóst nem a jó gép teszi, hanem a fotós a gép mögött! Fotóssá pedig lehet válni.


Ahhoz pedig hogy a "fotós" kialakuljon, összeírtam az első bejegyzésemben 5 pontot, ami szerintem elősegíti ezt. Az előző cikkekben már boncolgattam felhasználói szinten, a Kompozíció és a Perspektíva kérdéseit. Valamint tanácsokat is adtam, hogy miként tudjuk a gyakorlatban alkalmazni őket.

Most viszont a saját, egyéni stílus megtalálásához próbálok segítséget adni.
Nagyon nehéz ez a kérdés, mert nem konkrétan behatárolhatóak itt a fogalmak... Talán én se tudnám megfogalmazni, hogy pl. a saját stílusom, vagy látásmódom milyen? Van-e egyáltalán? De sokaknak van és nekem is célom, hogy a fotóimon érezhető legyen a saját stílusom.

Kezdjük azzal, hogy feltesszük magunknak a kérdést, hogy nekem mi tetszik egy képen? Mert azok amik tetszenek nekem (mások fotóira gondolok itt kezdetben), azok valamiért tetszenek... Miért tetszenek? Sok minden tetszhet...

Tetszhet :
  • A téma.
  • A hangulat (ez akár az utómunka hatása is lehet! Erről majd az "utómunka" c bejegyzésben fogok írni.)
  • A fotó megkomponálása (vagyis a kompozíció).
  • A nézőpont (perspektíva).
  • és legvégül tetszhet a fotós érzelmi töltete...  Mit jelent ez? Az a "látásmód" ahogy láttatja a dolgokat. Ez többnyire felöleli az előző felsorolást egyszerre. Mert a megfelelő témát, megfelelő hangulati elemekkel, jó effektekkel, megfelelő kompozícióba és helyes perspektívából lövi. Ezek együttese adja a saját stílusát.  Így szinte érezni lehet a képeiből, hogy milyen érzésekkel készíti a azokat. Szinte hallani a gondolatait a fotósnak...
Mondanék egy példát, amit már az előző (perspektíva) cikkemben is felhoztam. Vegyünk egy egyszerű, hétköznapi pillanatot. A gyerek olvas a szobájában... Feltesszük a kérdést, hogy mit állítok? A gyerek olvas. Vagyis az olvasást kell megjeleníteni mint témát, de milyen szemszögből? Az egyik fotós anyuka számára fontos lesz a könyvcím és közelről próbálja majd lekapni, hogy látszódjon a könyv maga. A másiknak a tekintet lesz fontos, ahogy olvassa a gyerek és azt fogja fókuszba állítani. A harmadik messziről fogja az ajtó mögül fotózni, hogy a saját "leselkedős" hangulatát jelenítse meg a fotóján. Aztán, mindhárom anyuka, külön színvilágot fog a képekhez adni. Az egyik fekete-fehér kontrasztos képet fog készíteni a képből, a másik elhalványuló sejtelmeset, míg a harmadik kicsit élénkít a színeken, hogy vidámabb hatású legyen. Mindegyik egy "saját érzelmi töltet"! Mert próbálja a fotóba tölteni a saját érzéseit.

Nekünk az a célunk, hogy kialakuljon illetve megelevenedjen a saját érzelmi töltetünk a fotóinkon! Az érzések már ott vannak bennünk amikor az életünket éljük. Csak még nincs kiforrott stílusunk a fotózásban.

Adódik a kérdés, hogy miként tudja valaki kialakítani a saját stílusát? 
Nem akarok senkit illúziókba ringatni, ez mindenkinél egyéni utat igényel. A saját utamat tudom ebben a tekintetben elmesélni. Nem mintha, nekem kiforrott fotós stílusom lenne... De én is haladok ezen az úton, mert a célom az, hogy legyen.

...Három évvel ezelőtt, szülinapomra vettem meg az első "okos telefonomat" és ekkor kezdődött, hogy belelendültem a napi szintű fotózásba.
Említettem az első bejegyzésemben, hogy volt szerencsém fotós szakon tanulni még kamaszként. De hiába a "múlt",  tudást nem tudtam felmutatni...  Vagyis egész egyszerűen, nem sok "értékelhető" fotót készítettem... De gyakoroltam. Rendíthetetlen célom volt, hogy a mi fotóalbumunk is "élménykatarzis" legyen. Erről már írtam. Viszont amíg bénáztam...  Szépen feliratkoztam olyan fotós (leginkább Instagrammos) profilokra, ahol olyan képeket láttam amik megfogtak. Olyan anyukákra, akiknek az egyéni stílusa nekem valamiért tetszett. Ezekből mind-mind inspirációt nyertem.Vagy témában, vagy hangulatban, vagy kompozícióban... de ötleteket adtak.
Körülbelül fél év elteltével sikerültek előbújni tőlem is olyan fotók, amik szerintem már értékelhetőek voltak, de még mindig nem mindegyik fotóm volt ilyen. (Sőt! Most sem tökéletesek...) Volt ahol a hangulat, volt ahol az effekt, vagy a perspektíva nem volt az igazi... De minden nap mikor kattintottam, és minden egyes inspiratív fotó, melyet láttam és később ötletet adott, hozzásegített azokhoz a képekhez, amiket most készítek. A mostaniak pedig ahhoz segítenek, hogy még jobb legyek jövőre.
https://instagram.com/noemimounier/
Az én Instagrammos profilomat megnézheted a képre kattintva.


Még egyszer megemlítem (sőt az én Instagrammomon végig is lehet szemmel követni!), hogy 3 év telt el az első és az utolsó fotóm között ezidáig. Ez nem kevés idő! Szóval ezzel számolni kell, hogy akár ilyen sokáig is tarthat a folyamat... De lehet ennél sokkal rövidebb is. Mindegy mennyi, mert megéri! Hiszen a saját életed értékes pillanatait elcsípni, egy örökké tartó kincs lesz.
Minél hamarabb kezdesz neki, annál hamarabb jutsz közelebb a célodig...


"A terebélyes fa hajszál-gyökérből fejlődik, a kilenc-emeletes torony egy kupac földből emelődik, az ezer-mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik."
Lao-ce

Ez idő alatt próbálgattam a perspektívákat, a kompozíciókat, az effekteket, a témákat...stb. Megtapasztaltam, hogy milyen az "inspirációul szolgáló elem" a saját kezeim között. Többször kipróbáltam és végül kiszűrtem, majd elhagytam azokat az elemeket, amik úgy éreztem, hogy bár tetszenek, de nem képezik részét a saját stílusomnak. Ez ösztönösen működött, nem tudatosan.
Ki kellett derítenem, hogy milyen színvilág tükröz engem...? Milyen témák mozgatnak (mert rengeteg téma ötletet is kaptam, amiket másoknál láttam és eszembe se jutott, hogy az adott témát ilyen kreatívan is meg lehet jeleníteni.)...stb.  Ma már tudom például, hogy az egyszerű, tiszta, élénk, vidám fotókat kedvelem. Illetve szeretem, ha egy kis művészi felhang is megjelenik rajtuk és nagyon fontos számomra a dinamikus kompozíció. A három év azt mutatja, hogy ezek jellemeznek engem.


--------------


Most megmutatom a teljesség igénye nélkül azokat az Instagrammos profilokat (a képekre kattintva azonnal a profiljukra navigálhatod magad) akik számomra inspirációk voltak az eddigi utam alatt. Mindegyik hölgynek sajátos színhasználatai, perspektívái, témái vannak. Amik összességében meghatározzák az egyéni stílusukat, vagyis azt az érzelmi töltetet ami szerint készítik a fotóikat.


https://instagram.com/mrs_paulie_/https://instagram.com/mrs_paulie_
https://instagram.com/mindytingsonhttps://instagram.com/mindytingson
https://instagram.com/beatriceandfinchhttps://instagram.com/graymis
https://instagram.com/lee_kristinehttps://instagram.com/madebylon


Ha nem találtál olyat aki tetszene, akkor csak böngéssz a neten és gyűjtsd össze a számodra inspirációul szolgáló képeket. És próbáld ki azt róla, ami tetszik...

Remélem megint sikerült egy kicsit segítenem abban, hogy még eredményesebb képeket készíts.




Ha hasznosnak találtad ezt a cikkem, illetve a "Jobb fotókat akarok" cikksorozatom, akkor köszönöm az ajánlásodat, és a megosztásodat!




Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

top social